|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Máris hiányzol...s a kínok közt a magánytól,
csak sírok, meg nem áll bánatom egy percre se, |
|
Azért mondom el neked
Minden nap ötezerszer |
|
Most az 50 felé kell újra élnem
A vidám élet legyen nekem képben
|
|
Várlak, míg elhalkulnak szívemben a fények
Várlak, amíg megfejted a mindenséget, |
|
Sötét királylány, ki hallgatásra bírta szívem,
Szeretetet, bizalmat ki?zte bel?lem halálnak lánya. |
|
Ez volt utolsó elkövetett hibám
Mert kit elfelednek az hal meg igazán |
|
Tudat alatt sejtem is, hogy ez nem szerelem,
Megmagyarázhatatlan, hazug kín csupán, |
|
Így minden perc, fájó nekem,
Semmiben, összetörve, verg?dik a szívem |
|
Lehajtott fejjel suttogom neked:
"Nekem már semmit sem jelentesz"
|
|
Álmodom,hogy felh? vagyok a kék égen,
Aki Téged,folyót,es?vízzel éltet. |
|
Sugallva lelkemnek, csodás gondolatot,
Menj, s öleld, öleld nagyon! |
|
Tudom, hogy benned is meg van a szándék,
És nekem Te vagy a legszebb AJÁNDÉK! |
|
Megannyi lelket, jót, s rosszat, hazug árnyat,
Szabadít fel testet, örömöt adva világnak! |
|
Ráz a hideg, s elveszem.
Félek a sötétben. |
|
Éledezek
Nemlétb?l |
|
persze lehet csak a képzeletem játszik velem,
most is érzem belül, mélyen, engem SZERETNEK. |
|
Jól dolgoztak, gépek rendbe,
Csak a nyolcas volt most csendbe. |
|
Várjon rám száz ostorcsapás,
Az Életnek vissza már nem adlak.
|
|
Felemészt az a titkos átok,
Melyet senkinek sem kívánok |
|
De eljött az id?,hogy megtanuljak kérni
Alázatosságot lázongó lelkemnek, |
|
TÁTONGOTT RÁ A ZORD FENYVES,
FALEVELEK VÁSZOLTAK CSENDBEN |
|
Egy halvány parázs, mely szívedet égette
Egy el nem múló perc, mely a homályt befedte |
|
Gazdagságom, ha kell, megosztom,
A lelkem, senki el?l el nem zárom. |
|
T?led várok mindent,
a napfényt a meleget,
|
|
Te Jó Isten!
Ezt miért engeded?
|
|
|
|
Ma 2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
