|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Mily kapcsolat ez?!
A halál nem akadály…
Egymásért teszik. |
|
 Gy.
Ritka a hamu és sok a gyengeség
a világban széltében hosszában!
Mi égünk szerelmem, égünk és egyszer elhamvadunk,
mi másképpen vagyunk imádatra méltók, |
|
 Gy.
Egy rózsát nyújtok én feléd
Őszinte, mély örömmel,
A kebleden üzenetét
Majd szótlan mondja ő el. |
|
 Gy.
Aztán emlékszel? Figyelemmel hallgattuk az erdő, vad-hangú neszes csendjét,
Aztán emlékszel? Igyekeztünk elkapni a napsugár utolsó melegét… |
|
 Gy.
Egyik sem különb közülünk
az öreg Deákné vásznánál,
csak a színek s minták mások
de az anyag, az ugyanaz.
|
|
 Gy.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. |
|
 Gy.
Pete Ilona szép leány,
szerelmese Sperma Pál.
Minden éjjel együtt hálnak,
alszanak, meg mit csinálnak? |
|
 Gy.
Mikor először találkoztunk.
ott rögtön eldőlt sorsunk
Eldőlt az egész életünkre.
sírig tartó hű szerelemre |
|
 V
Csendes igéket mormol az ajkam,
szunnyad az ágyon a lágy takaró,
rekken a hőség, nincs ruha rajtam,
száraz a kertben a rózsakaró.
|
|
 V
Mióta megszülettem, tudom, szeretem
a nyári ég átlátszó kékjét,
a rekettyefűz kibontott zöldjét
a hegyek között a szivárványt, |
|
.jpg) V
Nézem szomorú képedet,
valami bánt, amit nem mondasz meg.
Szemeidnek titokzatos
kék fénye, aggódom miattad |
|
 V
Fénylő nyaram immár búcsúzkodik,
elhullat hát pár kövér könnycseppet,
míg egem borongósra változik,
forró szél terel sötét felleget. |
|
 V
Üvöltő fájdalomként tombol, sebeidet tépve,
Nyári fuvallatban, reménytelen képek.
Egykoron ragyogott, kecsegtetve ígért,
Viharként lesújtva, lelked darabjai szerte szét.
|
|
 Gy.
A kóbor macska hozzám sompolygott
és rám hajtotta fekete fejét.
Én áhítattal néztem akkor őt ott
s belém dobbant, milyen nagy itt a tét; |
|
 Gy.
Nem ugy van az, oh nem mindég
Gazdagoknak áll a világ,
Szegény ember asztalára
Csak ugy kerül egy kis virág. |
|
 Gy.
A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam,
Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem.
Mások, oly' megátalkodottan, csak nevettek rajtam, |
|
 Gy.
Víz
fodrán,
fürdik a
Nap. Csillogó,
úszó, fényszilánk. |
|
 Gy.
Amikor kerestük,
helyünk, a Világban
Sokfelé vitt utunk,
amíg, egymásra találtunk |
|
 Gy.
Hogy engem is meglelnek,
Úgy rettegek,
Miért hagytak itt az istenek,
S maradtak emberek. |
|
 H
Kezdődjék a felsoroló
akár egy tréfáló, ajánló.
Lesz benne sok hasonló
rafinált, mint a cirkuszos-ló
|
|
 H
Jó itthon lenni egyedül a szobámban
Mikor elsimulnak mellettem az árnyak
Elrévedni múltamon a magányban
Míg az eső csapkodja odakünn a fákat |
|
 H
Mint nyáron, akkor is,
Ház és kutyapásztor voltam.
Az én nyaralásom! |
|
 H
Volt egyszer, hol nem volt
messze hazájától egy kis szabó,
makacs gyerek volt ő,
de ma már csak egy vén öregapó. |
|
 H
Ha enni látnál, szólj reám,
éhem tomboló óceán,
a hájam rezzen - undorít,
ám a jó kaja felvidít,
|
|
 H
Egyszer majd, én is átélem a halál titkát…
Ember, mikor elfoglalja az örök sírját.
Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát. |
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
