|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Megszabdalt felhőből,
Ömlik az eső, |
|
 M
Aranyló keretben falamon lóg egy kép
Elmerengve nézem, mily régi szép emlék.
Szívemnek kedves arc, ártatlan tekintet,
Kék szemével, gyermeki bájjal tekinget. |
|
 M
Nyílt víz, hajóroncs,
emberek kiáltoznak.
Megmenekülnek? |
|
 V
Így tengeted sorsod az érdek börtönében,
hamis álmaiknak hazug nagy tükrében.
S a gondoknak súlyát véve vállaidra,
kín és szenvedés lesz majd annak jutalma! |
|
 V
Sok olvasónak írtam már
a születése,-vagy a neve napjára,
's gondoltam most, álmatlan éjszakán
egy nagy lyukat fúrok a poharam aljába. |
|
 V
Érzések hálójából nézem,
Ha, nem történik semmi, végem.
Köztünk van ötven év,
Itt, már nem lesz biz' hév. |
|
 V
Álmatlan éjben,
nyugtalan elme,
hajszol a térben
riasztó réme. |
|
 H
Megnyílt a szívem előtted, neked,
néha csak magam előtt merengek.
Lassan kezdem felfogni kettőnket,
de már eloszlattad bennem a felhőket. |
|
 H
Közrefogva ördögöktől
Ki tölt nékem poharat?
Szúrnak priccsről és fotelből,
Ég tudja, ki gonoszabb... |
|
 H
Gyere, mondtad, gyere kedvesem,
- így hívtál, alkonyi szerelem -,
hívogatnak a távoli Havasok,
csak csendben, mert kinek a szava sok,
nem ért a szóból. |
|
 V
Elképzelem a Földemet,
mint ízeire tört kezet,
egy vad gyönyör a zárt ököl,
s a folyók megduzzadt erek. |
|
 M
Öleld szerelmed mintha ez lenne az
utolsó lehetőséged,add bele szivedet,
lelkedet,égjen a tűz benned !....
|
|
 M
De boldogságból fájdalmas bánat lett,
mert rútul becsapott, mélyen megsebzett.
S bár, az életem alkonyán is még fájt,
de feledni kell, a szívem nem bocsájt. |
|
 M
Nem írok én szigorú katonai regulát,
De olvasóimmal keresem a béke útját.
Vagy egy meseszép dal: „Szeressük egymást gyerekek”!
Akkor meg már minek az álmok, lelki segélyek? |
|
 M
Ne tudd te meg, hogy kihez szól
A sok dal és a sok ének, -
És hogy mi zeng e dalokban,
„Hadd maradjon sejtelemnek." |
|
 V
Te vagy az, akit soha nem felejtek el,
akit mindig elhalmozok szeretettel.
Te vagy az akivel szívesen ébredek,
mert rabul ejtenek azok az álmos szemek.
|
|
 V
Az évszakváltás lett bizonytalan,
s a májusi hó a fehér arany,
a levelekre ráfagy a derű,
s a lepel alatt didereg a fű, |
|
 M
Az én szívem dobogása:
édesanyám imádása.
Szava nincsen,
dala nincsen, |
|
 M
Kutadból itatva…
Vágyad csúcsa?
Kuszált-vágyó,
Imádó! |
|
 M
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok,
Gyönyörűek vagytok,
Szerelmet sugalltok. |
|
 M
Többet érsz mindennél, kincsnél, vagy a hitnél, ha szeretnél,
veled van a fény is, ha az éj már azt súgja: felednél.
Halkuló gyémántoknak, utolsó csillogása, ragyog az orcádon,
nem félek, ha nem félsz, itt vagyok, itt veled, ezen az alkonyon. |
|
 M
Napok óta esik eső,
Új erő a földnek,
Bőséges italt kap virág,
Fák, szomjas növények! |
|
 M
Pihegő föld illata szállt,
bizsergette a szellő,
gyöngyvirág is kikandikált,
sok hófehér kis csengő. |
|
 M
Tán, nem rabolhatják el tőlem szívem,
Nem a békém, sem a gyökerét,
Nem ártatlanságom, és nem a hitem,
Mi undortól, félelemtől véd. |
|
 M
Úgy ordít, bőg a szél,
ahogy torkán kifér,
táncol, mint vad bivaly,
a fák ágaival, |
|
|
|
Ma 2025. május 20. kedd,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
