|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Pihenve a tűznél,álmodozván,
Úgy érzem mintha én lennék az
Utolsó mohikán !........ |
|
 M
Iskolától, tanároktól búcsúznunk kellett,
Kínt várt ránk a nagybetűs élet, egy új kezdet.
Dönteni kellett: munka vagy továbbtanulás,
Bárhogy döntöttünk… biz’ egymástól elszakadás. |
|
 M
Már messzire ment,
Én csak vágyódok érte…
Ő adott éltet… |
|
 M
Önállóságában, magabiztos is lesz,
Ezzel arányosan, értelmes, okos lesz!
Szülője nem érti, fájdalmát ringatja,
Így kell ennek lenni, gyakran mondogatja! |
|
 M
Az égbolton volt csak egy kék kalap,
s míg hunyorgott sok felhőfolt alatt,
az Isten bámulózott valahol,
egy simlisapka árnyéka alól. |
|
 M
A fűre leheled,
Aki a zord telet
Tavaszba temeted, |
|
 M
Ha te jobbá leszel,más is jobbá lesz majd,
a felvilágosodás lámpája kigyullad.
Futótűzként terjed szívekben - lelkekben:
krisztusi változás honol emberekben. |
|
 M
Oly szép vagy te most is, mint annak idején,
mikor vágyakoztál az álmok szigetén!
Édesanyám ne sírj, cirógass most újra,
ott leszek fázós éjjelen melléd bújva. |
|
 M
Ki gondolta volna,
hogy íly rövid az élet
és egyedül kell, hogy élj? |
|
 M
Körbe táncot járva
Mehetünk a bálba
Színesen lobog már
A szerelem fája. |
|
 M
engedd el türelmesen azt a hullni készülő cseppet
míg bőrödön pereg
tűhegyesen bök beléd a lét
érzed átható illatát |
|
 M
Anyák napja van az árvaházban,
a gyerekek arca színtelen megint.
Kis gyerekek szemei könnyben áznak;
pár gondozó az égre feltekint. |
|
 M
Emléked nekem megmaradt,
Szívem érted, majd meghasadt…
Emléked nekem megmaradt… |
|
 M
Tudod nagyon jól, mint érez a szív,
Midőn szeret és mi óhaja:
Tudod azt, hogy ha így szenved a szív,
Csakis eggyel gyógyítható baja. |
|
 V
Tenger partján, magas hegyen
állt a tündérvár.
Itt uralkodott a mesekirály.
Fehér sirályok röpködtek, |
|
 M
A híd alatt nem fúj a szél
Ide lent lakik a két legény
Jean és Paul két jó barát
Híres párizsi nagy vagány |
|
 M
Bedobtam egy érmét a vízben,azt
mondták,itt ez a szokás,kivánságod
teljesülni fog mielőtt az év lejár ! |
|
 M
Magyar, ki honát megveti
És mindent, ami nemzeti,
Mindegyre szid, mindegyre mar: |
|
 M
nagy útra kelt, mint egy fenség,
s zúgatta a Bihar-hegység,
mostak, leltek égi kegyként
aranyat a folyó mentén, |
|
 M
Most rád zúdítom
Szeretetem… mutatom.
Örülsz... örömöm! |
|
 M
A vén Duna most lustán hömpölyög,
kitölti medrét a piszkos, szürke víz.
A partfal tavaszi esőktől nyöszörög,
sodra, mi belé hull, mindent magával visz. |
|
 M
Karold át a megfáradt, didergő testemet,
csókod izzítsa fel, lankadó kedvemet!
Halk remény, hogy ne legyél, te olyan halovány,
s megtaláld a szívem, te rég elveszett lány.... |
|
 M
Reggelente vizes minden,
Kitörően örül szívem,
Éjjelente esik eső,
Ennél nincs is jobb éltető! |
|
 M
Piros madár levélről iszik,
toppantva ugrik ágról ágra,
csöpp szárnyaival lelkendezik
s átsuhan a szomszédos fára. |
|
 M
Döcög a kis vonat
A tavaszi fák alatt
Kanyarog és nyikorog
Közben vidáman halad |
|
|
|
Ma 2025. május 20. kedd,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
