|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Öregember nem
Vénember, még húzza tán’.
Van, ki szereti? |
|
 M
Anyukám az egyetlen olyan ember,
Kinek szerepét senki se töltheti be. |
|
 M
Hull a hó,hull a hó
nem mese nem álom.
Orgona virágot
fúj a szél az ágon. |
|
 M
Bár a világ elszáradna... mint egy halott falevél,
s a szél úgy repítsen,
mint pitypang a bolyhát, |
|
 M
Nincs a reménynek,
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek. |
|
 M
Ki mondja meg, hogy lesz-e mása
adakozó, szép tavaszunknak,
virág és csók megszámlálatlan
emlékével a napok múlnak. |
|
 M
Drága Anyám, a sírodra,
kertem, legszebb virágait hoztam, |
|
 M
kilencvenhármat váltott a tavasz,
s kilencvenhárom éve ugyanaz,
én belesimogatnék valamit,
de kőkemény, mint templomban a hit, |
|
 M
Kislányként fogadtál szeretetedbe,
Gyorsan elszaladt életed szekere.
Virágokat teszek most sírhelyedre. |
|
 M
Ő az... látni véltem karcsú alakját,
kimagaslott - a láthatárban szilfa -,
de csak az est csalta meg szemem, és kékes, szürke füstje,
ami kibontogatta haját és mindent eltakart. |
|
 M
Nekem nem kell anyák vagy halottak napja,
szivemben vagy minden gondolatomban.!
Te voltál nekem az anyák mintaképe aki
Boldogságot vitt az emberek szivébe...... |
|
 M
S ím, szegett szárnnyal hazatértem,
Mint nyomorult hajótörött,
S itt enyhülést, vigaszt találok
Két ölelő karod között. |
|
 M
lélegzetes csoda volna
ha a múltba visszafolyna,
bár valóság ma is álma,
hegyek szülték, s tenger várja. |
|
 M
Az
élet
hálás lesz
Neked jóért. |
|
 M
Rabolj el a mélyből ... nagy meglepetésre,
onnan, hol erdőnyi zátonyépítő korallok alszanak,
mikor a Hold felhevíti szomorú virágait,
mikor foszforeszkáló kamrák mélységében világítanak. |
|
 M
A szokás hatalma
akár az öreg fa,
kapaszkodik. |
|
 M
szeme éles, száll körözve
eget földdel összekötve,
nem született messzi tájon,
aki ilyen könnyen szálljon, |
|
 M
Anyád csak egy van,
Szeresd minduntalan,
Míg melletted, veled van.
Melletted állt minden bajban, |
|
 V
Mi az, hogy jó?
Mire való?
Életkörülmények ugyanazok,
Magamban bánatosodok. |
|
 V
Kanyargós, poros út a mezőn át vezet,
hajdanán legelő, akácerdő mellett.
Nézem a bókoló pipacs virágot,
társát a vetés szélén már nem találom. |
|
 V
Te vagy nékem a boldogság,
leges- legszebb rózsa a kertben,
hangod, mint a csalogányé,
senki se dalol nálad szebben! |
|
 M
„Magtestvérem, nem jó élni.
Nem tudok már jót remélni.
Majd megfagyok! Jég a fészkem,
hátamon a halált érzem. |
|
 M
Most fájnak már a füstté váló tervek,
eltékozolt álmok, eltemetett vágyak.
De mit is tehetne, aki későn ébred,
homokóra-percek gyorsan tovaszállnak. |
|
 M
Már nagyon régen csak az lehet,
Ki szeretetéből, (minden kincséből)
Önzetlen drága szívvel csak osztogat! |
|
 M
Fürdess meg hideg szikrázásodban,
mint a nagyhéti ének fürdik a nyitott égben,
és nézd a lángot, hogy a helyem az istenek mellett elnyerjem. |
|
|
|
Ma 2025. május 20. kedd,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
