|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Érzem én belül, hogy jó nagy történés lesz itt még!
Persze, fölöttébb bízok, hogy nem szakad rám az ég,
De lehet, hogy egy napon meghalok? Maradnék még… |
|
 M
Temetésre szól a harang,
sír a bánat, késői hang.
Miért halt meg?Nem volt beteg...
Ki érti ezt? |
|
 M
Minden kín és vágy mi végre,
Ha a sürgés nyűg nekem?
Édes béke,
Jöjj, ó, jöjj, töltsd kebelem! |
|
 M
Ígértek szívet, szívemért cserébe,
az enyém a porba, övé az égbe,
rajtam kacagnak a hamis felhők,
hisz gyermek maradtam, ki várja, hogy felnő.
|
|
 M
Fák kínálták őszök gyümölcsét,
mogyorót, szilvát, piros csipkét.
Csokorba fontam tarka rétem,
már bennük őrződik emlékem. |
|
 M
Kiragadva múltam egy szegletét
testem átjárja ifjonti remegés,
s megfejtve az idő kerekét
meglátogat olykor egy emlékkép. |
|
 M
Nos, készíts egy tervet!
Ha csak egy nagy fény is!
S akkor készíts még egy tervet
az sem megy, ha szép is. |
|
 M
Az esthajnalcsillag már előkerült ébredő, vak csendbe,
Én a sötétüléskor, elkerülök a vak végtelenbe…
A csend sugározza reám a fényét, vakon... a lelkembe… |
|
 M
Mikor ördög leszállt a szent földre,
S csak néztek rá dermedten az angyalok,
De ő csak mosolygott, majd röhögve;
"Mit féltek, hisz én vagyok". |
|
 M
Éjfél felé, magához ölelte gyermekét
Hogyan jöttem, sokszor mesélték nekem
De azt nem tudtam meg sosem,
Vajon vártak, örültek e, hogy megszülettem |
|
 M
Költő voltam, de a halál elválaszt,
Ma kelünk, holnap már nem alszunk,
Megtudjátok a választ:
Csak alkotni akartunk.... |
|
 M
Ki tannyája ez a nyárfás,
nem hallatszik a kurjantás, |
|
 M
Bűbájos boszorkány
megrontott egy fiatal lányt.
irigy lett a szépségére,
átkot küldött szerelmére. |
|
 M
Mint a madarat,
Zárkába tart a magány.
Láncaim még nehezek. |
|
 M
Ott a csúcsok felett
csend áll,
fák lombja remeg
érzed már |
|
 M
Mikor megismertelek ragyogó
szemeid elnyerték tetszésemet
lázas vágyódás fogott el érted. |
|
 M
Istenként játszva kertemben,
Áldott kis lombok közt,
Álmok és vágyak nélkül szívemben,
Harag és gyűlölet tört. |
|
 M
ragyog a Nap, és érzem én;
valódivá lett életem,
s látóvá vált a vak remény. |
|
 M
Hová lett a régi szép életem, mi nekem, nem is volt,
Hová lettek a vágyaim, ami nem volt magam koholt.
Hová lett a szeretet... mi kisfiúként begyakorolt? |
|
 M
A bor és a pálinka
a természet ajándéka.
Mert, ami gyümölcs
nem kerül a lekvárba |
|
 M
Irigységből osztott csípés
tűzként éget és fáj,
sárga színük élénk jelzés,
szúrós lesz a fullánk |
|
 M
Beszélj! Ordíts! Megöl engem a csend,
Őrületbe taszít a a fejem, nincs benne rend,
S a lelkem megmaradt pillárokon remeg,
S kérdezhetnéd: "Nem bírja a lelked?" |
|
 M
Nyugtázom
megbánása könnyeit:
- Hiszen áldozatok nélkül
nincs Jövő Nemzedék! |
|
 M
Te aki az égből vagy
örömet s fájdalmat nyugtatsz,
kit duplán gyötör az agy
s annak dupla üdülést adsz; |
|
 M
És felfogod,
A szerelem
Elhamvadt, lám.
No és, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
