|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Sebtében eddig irtam;
Két hóra nem kevés;
Most, ím, erőt vesz rajtam
A régi csüggedés. |
|
 H
Édensugár, vágyálom, szerelem és béke,
szereteted átjárt, egy parányi kehelybe, |
|
 H
Narancsos vörösben pompázik a Hold,
csillagok még bújnak, a ma csomagol,
alkonyi világra bársony lepel hull,
rőt-aranyszín falomb levél-záport súg. |
|
 M
Csupasz fákon száraz ágak,
rajtuk csüggedt levélmaradványok.
Lombtalan fán nincsen fészek,
téli madár nem rak fészket. |
|
 M
Erős voltál,mindig nagyon
Nem ért útól a fájdalom,
Sírtál mikor nem értettek
Mikor, keményen vettek |
|
 M
A férfi, az aki „könnyebben” hagyja el a családját,
Mert elmegy és a gyerek, meg a gond marad.
Ez az ember azután nem szaporítja már családfát |
|
 M
Anya keze melegebb,
mert az csupa szeretet.
Ujja selyme lágy szirom,
érintését áhítom. |
|
 V
A hit most hol van,
Csak Isten házában?
Remény eltűnt bújában?
Szeretet, a szív kínjában? |
|
 H
Ünneplőbe öltözött a város,
hó nagy pehelyben szállingózott.
Féltőn átfont, arcom cirógatta,
ékes fényekbe burkolózott.
|
|
 Sz
Ősz szele játszik,rőt avart hord,
rézlombú fák ruhája már csupa rojt.
elmúlás árnya köröttem őgyeleg,
hűvös sóhajától szívem megremeg.
|
|
 Sz
Törékeny testem részeit
lelkem vasváza tartotta össze,
életem sorscsapásai
makacs akarattal tönkretette
|
|
 Sz
Megköszönni nem lehet
A Te egész életedet
Melyet csak nekem adtál
Benne millió szépet
|
|
 Sz
Az élet biz' nem más, mint egy végtelen szerepjáték,
Mindenkinél azonos, főbb irányvonalakkal.
Ezzel együtt, az élet minden, csak nem egy nagy játék,
|
|
 Sz
Párizsban jártam egykoron,
Hűvös szél fújt a Monmarton
Este tíz óra lehetett,mikor egy
Nő felém közeledett.......
|
|
 Sz
Tegnap, testvér, te nem hittél?
Tegnap ott a szőlő lénél,
(Félelmem úgy citerált!)
mikor halál mellém állt.
|
|
 Sz
Tükrömben emlékek,
múltamat látom, ha belenézek.
Homokdombon álló ház,
benne szegénység tanyáz.
|
|
 Sz
Írjam, vagy ne írjam? Hosszan gondolkozom!
Most is a jövővel, széppel foglalkozom!
Igaz, kissé eltér, fiatal jövőkép,
És az élet végén, jövendő álomkép!
|
|
 Sz
Tavaszról álmodtam az éjjel,
Már itt volt egészen
Fényesen ragyogott a Nap
Melegítette arcomat
|
|
 Sz
Tiszta szíved élet, ködborús hajnalon,
ragyogása fényed, egy kietlen alkonyon!
Álmodása élet, minden virágszál,
mely hajad tengerében, szeretetté vált... |
|
 V
Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek.
És persze ezen kívül vannak, sárga, rőt, barna és maradó zöld színek…
Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. |
|
 V
Itt hagytak magamra, így aztán tavaszra
lefogytam rendesen! Undorral nyeldesem
a hentes kegyéből, állatok beléből
lehullott cafatot - a gyomrom kavarog! |
|
 M
Köszönöm, a kedves szavakat
Olyan, mint a csodás alkonyat
Felhők játéka lebukó Nappal
Mint én játszom a gondolattal |
|
 V
Szerelem... vajon mi?
Örök és időtlen érzés a szívekbe’,
Poéták fonják rímekbe.
Vég nélküli e téma, |
|
 V
Téli erdőn hósapka,
csipkés jégcsap csüng rajta.
|
|
 M
Szegények, mégis boldogok
voltunk - az öröm jó dolog!
Amikor sült a lágy kenyér,
illata, mint egy nagy tenyér, |
|
|
|
Ma 2025. május 23. péntek,
Dezső napja van.
Holnap Eszter, Eliza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
