|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ó, tavasz, rügyet bontó tavasz,
úgy vártalak már téged!
Nézd, összefonódtunk édesen,
erre vágytam oly régen! |
|
 M
Ott a csendes parton
átöleltelek, engedtelek,
hogy gyűjts leveleket,
Adtál drága reményeket |
|
 H
Elképzelem a Földemet,
mint ízeire tört kezet,
egy vad gyönyör a zárt ököl,
s a folyók megduzzadt erek. |
|
 M
Ágain fürtökben csüng virága.
Mint arának, hófehér a fátyla.
Tavasz-varázs; dívává válása. |
|
 M
Húsvétkor gondolj a Bibliára,
az Utolsó vacsorára,
Júdás áruló csókjára,
Pilátusra és Krisztusra, |
|
 M
De ők csak lelkek,nem kapták a testet,
szerepüknek így is megfeleltek.
Ha kell testet öltve vigyáznak rátok:
lázadásuk rommá tette a világot. |
|
 M
a VERS SZÜLETIK
regény, fogalmazódik
haiku... cseppen |
|
 V
Az álmodás,
Lelkünknek hű zenésze,
Húrja a szív,
Pengesd hát szépen. |
|
 M
Ismeretlen
tinta a tintásüvegben
mit Isten lapjaidon használ |
|
 M
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál. |
|
 M
Még lesz tán annyi időm,
hogy kiírjam lelkemet
gördülő sorokkal
mindent mi kimaradt |
|
 M
Szomjazó szilánkként szúr sebet testeden,
ördög sem vesz semmit ingyen, mi már halott.
Kegyének gyengülve hajolsz a veszteden,
s nem csöppen semmi, mint korod a sárba rogy. |
|
 M
Gondolataimmal tápláltam
Az éhező népet,kik áhitattal
Fogadták lelki üdvösségnek. |
|
 M
Kert sem művelt, dús, füves,
ház belül már rég üres.
Benne valaha laktak,
akkor ettek, ha kaptak. |
|
 M
Harminckét éves korában
eldobta az életet magától,
Míg élt, gond és bánat gyötörte,
fiatal testét a mozdony összetörte. |
|
 M
Fogtam az alkalmat letettem a
vándor botomat,leültem melléje,
lábaimat a vízben téve,alig hittem
melegségében. |
|
 M
Többé nem vadásztam.Istent kértem
embertelenségem bocsássa meg nékem.
Leszek alázatos minden élőlényhez,
amíg az Úr engem végleg magához vesz! |
|
 M
egy nyári zápor
a repedést elönti
új életet ad |
|
 M
Sirattad
hazád, pereltél Istennel,
őszintén sírtál, nevettél. |
|
 M
Jézust még nem éreztem halottnak
testét a géniusz különleges állapotban hagyta,
amikor az utolsó ölelést márványba faragta. |
|
 M
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk,
Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk…
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. |
|
.jpg) M
mégis hozzá nőtt a tájhoz,
mint a hangja a síráshoz,
tollruhája csillón fehér,
s ott szürke, hol szárnyához ér, |
|
 M
Majom vagyok, nem tagadom,
Te a közeli rokonom.
Darwintól tudom.
Közös ősöktől származunk, |
|
 V
Olyan jó, tisztán, egyenesen élni
Szavak hálójába nem gabalyodni
Bátran, mindenki szemébe nézni
És csak boldogan, boldogan élni |
|
 M
Reggel
így keltem - feleltem. Örömmel
ébredtem.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 23. szerda,
Tekla napja van.
Holnap Gellért napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
