|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
V
Míg éltél, szerettél,
karoltál, öleltél.
testünk összesimult,
hajad arcomra hullt. |
|
Sz
Sok kis rögét, ha összegyűjtöm én,
s a szűk napokra gonddal elrakom,
a tűz kigyúl fagyott szívem kövén,
mint déli fény a tágas ablakon.
|
|
Sz
Leszállt az éj,minden csendes
Hold bujkál a felhők megett.
Gondolataimat elengedem,
Had szálljanak a sötét éjben.
|
|
V
Tiszta tekintete, pirospozsgás arca,
melegséget áraszt, ártatlan mosolya.
Kopott kabátját büszkén ölti magára,
induláskor édesanyja csókot lehel homlokára. |
|
V
elmaradó kéjes elégtétel a gyökere
a tudathasadásnak
hisz ha nem vághatjuk apró lélek-miszlikre azt
aki szavával bánthat |
|
V
Dobolva hull le az őszi eső,
Tekintetem néma, de esdeklő.
Vége a nyárnak, már nem süt a nap,
Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap.
|
|
Sz
Akarom! Makacs egy szó, tudom.
De csak ez visz előbbre az utadon.
Sok ember van, ki nem tudja mit akar.
S ő csak tengődik lomhán, céltalan.
|
|
M
Szólt a szívem mélyén, lágy hangod sóhaja,
gyere el légy velem, magányos leányka!
Jött az éj, és a fény , egy zöld csillagból ragyog,
smaragdváros álmait, nem zavarták fagyok. |
|
M
Írott és íratlan szabályok
vezérlik a világot.
Lehetnek sok helyen mások, |
|
M
Léteznek kis költők azonban,
Nevüket nem jegyzik sehol,
A verseik nem csengnek hosszan,
Elfelejtődnek valahol… |
|
M
Szép volt Veled az élet
köszönöm szerelmedet
Köszönöm a szereteted
mikor ápoltál, vigyáztál |
|
M
Olyan érzésem van, hogy a lélek-hidegben egyedül vagyok.
Az érzés és a tudat kicsípték a lelkemet.
Bennem burjánzanak és eluralkodnak az éjsötét fagyok, |
|
M
Kik test törékenységétől kárörvendnek,
a lélekápolásról mit sem sejtenek. |
|
M
Káprázatos őszi színek,
Csodája a Természetnek,
Aki ezt így megfestette,
Áldott az Ő tehetsége! |
|
V
Tobzódnak a felhők,
Szél hajtja őket, vele csatát szítanak,
Az égi csapok megnyílnak.
Száraz föld szomját oltja, |
|
Sz
Fénylik, tündöklik, az aranyló napsugár,
szemedben a könnyek, mind arannyá vált!
Csillog a sárga fény, tündöklő szívedben,
lelked a mennyország, örökké él bennem.
|
|
Sz
Virág pázsit volt a nyoszolyánk,
millió csillag mosolygott ránk,
karjaim közt biztonságot találtál
szemeid fénylettek mint napsugár.
|
|
V
Szomorú a szív,
bár örömre vágyik.
Szeretne szeretni
dideregve fázik |
|
M
Színes ruhába öltözött a táj,
falevél szellő hátán földre szállt.
Nap sugara cirógatta becézte,
apró harmatgyöngyét törölte. |
|
V
Szemek, ti kedves kis ablakok,
Már régen oly kegyes fényt adtok,
A képekkel sok a dolgotok:
Egyszer majd ti is elalszatok!
|
|
M
Tudod, tennünk kéne valamit,
Büszkeséget sutba dobva felfedni lapjaink.
Tudod, én képes lennék rá,
Már csak azt nem tudom, te akarnád? |
|
V
Hidegségből derüt, hozzon ez az éjjel,
napfény simogassa arcom sok reménnyel!
Pára oszoljon fel, a meleg sugár nyomán,
hajnali kikelet, csak ez ébred talán. |
|
V
Langyos párák úsztak,
a víz csillogott
Az ég kéken ragyogott,
a Tó felett |
|
M
Ahol gazdag öröm terem,
ott szeretnék élni!
Hitem ott is legyen velem,
sose kelljen félni! |
|
M
Ritkuló lombok között napfény kúszik,
A sok sárga levél fényében úszik.
Pajkos szél, kerget hulló leveleket,
Felkapja, s őrült táncba viszi őket. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 25. hétfő, Lajos, Patrícia napja van. Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|