|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Emlékszem.
Szeretted a rózsa illatát. Lehajoltál
érte. |
|
 M
Egyedül a férfiakat bosszantotta,
Ez az idétlen darab,türelmét vesztve
Sokszor szerette volna letépni azt. |
|
 M
Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg,
Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg!
Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott.
Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! |
|
 M
Egy csodás életet építettünk
Ebben volt szépség és jóság
Az a mérhetetlen szabadság
Mellyet adtak drága Őseink |
|
 V
Már nem fogod a kezem, mint régen.
Már nem engem látsz, ha rám nézel.
Fájó az érzés ahogy nő köztünk az űr.
Mint egy nehéz kavics, mi a vízbe merül. |
|
 V
Ha szépnek látom a testedet,
illatodat kellemesnek,
bőrödet, ha megérintem,
forróság önt el testem. |
|
 V
A költő verseiben újjászületik
Ha nem szeretik eltemetkezik
Mindig még szebbet akar adni
Amit lehetetlen már fokozni |
|
 V
Ablakocskák, tágas szemeim,
Csüggtök rég világom fényein,
Látjátok, mit látni odakinn,
Ámde egyszer becsukódtok, ím! |
|
 V
Míg éltél, szerettél,
karoltál, öleltél.
testünk összesimult,
hajad arcomra hullt. |
|
 Sz
Sok kis rögét, ha összegyűjtöm én,
s a szűk napokra gonddal elrakom,
a tűz kigyúl fagyott szívem kövén,
mint déli fény a tágas ablakon.
|
|
 Sz
Leszállt az éj,minden csendes
Hold bujkál a felhők megett.
Gondolataimat elengedem,
Had szálljanak a sötét éjben.
|
|
 V
Tiszta tekintete, pirospozsgás arca,
melegséget áraszt, ártatlan mosolya.
Kopott kabátját büszkén ölti magára,
induláskor édesanyja csókot lehel homlokára. |
|
 V
elmaradó kéjes elégtétel a gyökere
a tudathasadásnak
hisz ha nem vághatjuk apró lélek-miszlikre azt
aki szavával bánthat |
|
 V
Dobolva hull le az őszi eső,
Tekintetem néma, de esdeklő.
Vége a nyárnak, már nem süt a nap,
Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap.
|
|
 Sz
Akarom! Makacs egy szó, tudom.
De csak ez visz előbbre az utadon.
Sok ember van, ki nem tudja mit akar.
S ő csak tengődik lomhán, céltalan.
|
|
 M
Szólt a szívem mélyén, lágy hangod sóhaja,
gyere el légy velem, magányos leányka!
Jött az éj, és a fény , egy zöld csillagból ragyog,
smaragdváros álmait, nem zavarták fagyok. |
|
 M
Írott és íratlan szabályok
vezérlik a világot.
Lehetnek sok helyen mások, |
|
 M
Léteznek kis költők azonban,
Nevüket nem jegyzik sehol,
A verseik nem csengnek hosszan,
Elfelejtődnek valahol… |
|
 M
Szép volt Veled az élet
köszönöm szerelmedet
Köszönöm a szereteted
mikor ápoltál, vigyáztál |
|
 M
Olyan érzésem van, hogy a lélek-hidegben egyedül vagyok.
Az érzés és a tudat kicsípték a lelkemet.
Bennem burjánzanak és eluralkodnak az éjsötét fagyok, |
|
 M
Kik test törékenységétől kárörvendnek,
a lélekápolásról mit sem sejtenek. |
|
 M
Káprázatos őszi színek,
Csodája a Természetnek,
Aki ezt így megfestette,
Áldott az Ő tehetsége! |
|
 V
Tobzódnak a felhők,
Szél hajtja őket, vele csatát szítanak,
Az égi csapok megnyílnak.
Száraz föld szomját oltja, |
|
 Sz
Fénylik, tündöklik, az aranyló napsugár,
szemedben a könnyek, mind arannyá vált!
Csillog a sárga fény, tündöklő szívedben,
lelked a mennyország, örökké él bennem.
|
|
 Sz
Virág pázsit volt a nyoszolyánk,
millió csillag mosolygott ránk,
karjaim közt biztonságot találtál
szemeid fénylettek mint napsugár.
|
|
|
|
Ma 2025. május 23. péntek,
Dezső napja van.
Holnap Eszter, Eliza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
