|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
ha a szentek csak halaknak madaraknak
embernek nem mernek
ordináré az ordó hulljon rájuk vissza
akárkik dagonyáznak drogonyáznak |
|
 V
Álomszép volt az élet,
megéltem benne pár csodát.
Most a félhomályból nézem,
sorsom fonala nem vezet tovább. |
|
 V
Szívemre teszem kezemet,
arcomat is felemelem
Könnyes szemeidbe nézek,
mindent elfeledve
|
|
 V
Mikor én még kisleány voltam,
Hajas babáimmal játszottam.
Építettem fából várat,
Legeltettem a libákat. |
|
 M
Árnyék vetült bársonyos szívemre,
hevesen kalimpált tam- tatam, ütemre.
Földemen a porszemet szemezte,
de lám elszállt egy arany röggel nevetve. |
|
 M
eltékozolt tehetségek
halhatatlan érdemek,
önvád és undorodás
híres versében írt önvallomás. |
|
 M
Szeretem az őszt ami a kedvencem,
Elmúlásnak az a legszebbje nekem.
Könnyeznek a sárguló levelek,mintha
Siratnák a nyarat ami hamar elment ! |
|
 M
Vibrál a dal, a légben olvad,
Rozs kél, de még a rög kemény,
S egy lágy hang édesen dalolgat:
„Tavasz van, élet, víg remény!” |
|
 M
Erdő fái közt
Is jó lehet kilátás…
Magasles… magas. |
|
 V
Vittem Bajom, mely saját,
Tavasz tájt a jégen át,
Hirtelen betört a jég – lelkem megszakadt,
S vízbe hullott kőmódra… |
|
 V
Te meg én…! Örömhír ez nekem,
Tudd, hogy kedvellek! Jó lesz velem…
Régóta ezt várom,
Most teljesül álmom! |
|
 V
Ni csak, látom nagyot álmodtál,
kinyílt egy ajtó s te besétáltál.
Lázpiros arccal kiáltottál-
s hogy bejött, lám nem is csodálkoztál! |
|
 V
Nem tanítja őket senki erre.
Mi nem tudhatunk róla, mi lelkük új terve.
Százéves fákon, vad ősgesztenyén
kalandoznak a magasban – Isten tenyerén.
|
|
 V
Esteledik, napi elmúlás közeledik
Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng.
Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik,
Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. |
|
 V
Sokáig néztél,egyszer csak,
könny csillant a szemedbe.
mint gyémánt tükröződött,
magamat láttam benne.... |
|
 V
éjjel havazott
fehér az erdő s határ
egyedül vagyok
|
|
 V
Megtehetem, mert szeretem,
a szép szót, gyönyörű verseket
a felhőtlen, szépséges dallamot
vidám, csicsergő madársereget |
|
 M
Kardinális vörös palástjában,
Illegeti magát a korai napsugárban.
Énekelne ,de nincs kedve,szerelmét
a sas elvitte,az lett a szomorú vége. |
|
 M
Mint vágtató versenylovak,
dőlnek belőlünk gyors szavak.
Tövek, képzők, ragok, jelek
nyelv-odúból kiperegnek.
|
|
 M
Furcsa látvány a vörös hold,
misztikus és varázslatos.
Hold és a nap találkozik
ilyenkor egymást köszöntik. |
|
 M
Immár egymásban örök társra leltünk,
Kéz a kézben az oltár elé megyünk.
Valósan megpecsételjük szerelmünk,
Véglegesen összekötjük életünk! |
|
 M
Kéjhullámzás lassan múlna el,
Élvezet nagy volt, bő töménnyel.
Pihegsz, mint egy pipi,
Pihenés kell, kicsi! |
|
 M
Egy apró havasi gyopár nőtt
a csipkés, zord sziklák között.
Míg a tájban gyönyörködött,
szirma hófehérbe öltözött. |
|
 V
Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn… |
|
 V
Még itt vagyok, még dolgozom,
Eredményem, mindig hozom.
De már itt az elfelejtés.
Társaságból, kirekesztés!
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
