|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Ajándékokról szólok ma este
melyek nem kerülnek semmibe,
néha egy jó szót szólni ahhoz,
aki árván és egyedül érzi magát
|
|
 M
Esti csillag szomorúan pislogat,
búcsút int a földnek
mikor a nap sugarai mutatkoznak. |
|
 M
Őserdei fán,
Denevér, fürtökben lóg…
Csendes horkolás? |
|
 V
Enyém a tavasz, nyár, ősz, s a tél, enyém a Nap, a Hold és az éj.
Enyém a mosoly, jó szó, a zene, a kismadár üzenete.
Enyém a fény ott kint a kertben, rapelem ezt egy kedves versben.
Enyém a fény ott kint a kertben, rapelem ezt egy kedves versben. |
|
 V
Megszülettem, és lettem
felnőttem mert én ettem,
felkeltem, ha elestem
örültem, ha elmentem. |
|
 Sz
Kis tisztáson, erdő szélén,
futrinka ül gyökérszékén.
Körbetekint nyüzsgő népén,
sorakoznak rajt ösvényén.
|
|
 M
Akácerdőben,
Mézszagot fújdogál szél.
Zümmögő méhek. |
|
 M
Amikor megszülettem,
mint minden újszülött csecsemő,
mezítelenül dideregtem. |
|
 M
s ilyen lesz majd a reggel is,
amíg az Isten messze visz!
De akkor mondd csak, mért vagyok,
hogyha a létem tetszhalott? |
|
 M
Mint fürtről szemek,
Szertehullt a szerelem.
Összetört szívek. |
|
 M
Pimasz egy kitörés,
Az volt, nappal, bután…
Őrt a földre le, és
Nosza, orrunk után! |
|
 M
Nézem a sírkövet,vörös márványbol
faragott,egyetlen szó nincs rajta,
hogy magyar király volt. |
|
 V
Tisztító eső mossa lelkem,
feloldozván bűneim alól
az elengedő, bátor jellem
szívemből indulva visszaszól... |
|
 V
Lilaakácok,
Tele fürtös virággal.
Bódító illat. |
|
 M
Van, kit állandóan természetes, gonosz indulatok, hátsó szándékok vezetnek.
Erről lemondani, ezen változtatni az érintettek nem tudnak.
Akinek természetes, hogy az élet dolgaihoz, hozzáállásai ilyenek |
|
 M
Hol itt? Hát mifelénk szokás így: itt a majorokban!
Ezekből eme helyen meglásd, legalább tán száz van!
Egyszer itt, másszor ott – munkások felváltva dolgoznak;
Most éppen vetni mennek, ezért a magtárban vannak. |
|
 M
Még csak annyit, nem lazsáltam,
Odaadással dolgoztam,
Gondoskodtam gyermekemről,
Lemondtam a köszönetről! |
|
 Sz
Álmatlan éjszakák,
fájdalmak járnak át,
depressziós reggelek,
ágyamból mégis fölkelek.
|
|
 M
Ülök, elmélázok és bennem új gondolat született,
Ilyenkor a régiek, előkeresték pergamentet…
Én a famentest, sietve, míg a gondolat nem veszett. |
|
 M
Nem elég a tisztaság, vagy az élet egyszerű szépsége,
Minden napjuk a pazarlás önös kényszerű kétsége,
S bennük rothad el gyökerétől, lelkük sosem nyílt virága,
Önszántukból lesznek végül önmaguk eleven korbácsa, |
|
 M
csak remélem
nem a végső
és vár még lenn
néhány lépcső
|
|
 M
Sivatag megnövekedett,
végét járja a fűszál.
Ruháját szaggatja a Föld,
viszket rajtam a műszál! |
|
 M
Hideg szél fújja testem,
minden szürke körülöttem.
Mintha jégcsap fúródna szívembe,
talán meg is fagy tőle |
|
 M
Volt egyszer, egy
igaz, boldog,
szerelemnek mondott
csodálatos érzés, |
|
 V
Ó àtkozott love'n'roll, örökre játszik csak veled,
A szerelmet mint egy őrült pont úgy kergeted,
Éppen ezért van az, hogy meg soha nem leled,
S a holtodiglant fűben fában holtadig kergeted. |
|
|
|
Ma 2025. május 31. szombat,
Angéla napja van.
Holnap Tünde napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
