|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Juliskának volt egy tulipásos ládája,
Egyetlen kincse,féltve nézett rája.
Minden reménysége abba a ládába,
A jövő, ismeretlen boldogságába.
|
|
 Sz
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
|
|
 Sz
Őszelőben hűvös
Szél grasszál már erre-arra.
Pad, még szerelmet vár.
|
|
 Sz
Búcsúzik és elköszön a forró nyár,
Nem forog a napraforgó feje már.
Kezdődik az őszi színkavalkád,
Csendesen csobog a kerti kaszkád.
|
|
 Sz
Gyertyafények
A gyertyák nekünk, értünk égnek.
Viasztestükben láng a lélek.
|
|
 Sz
Még utoljára mélyeket szippantottam belőle
jólesett a bőrömnek bársonyos melegsége.
Láttam nyargalni az őszt, sarkon van az előszele,
rőt- aranyban tündöklik fején az ékessége.
|
|
 V
Ki gyűrt selymekre büszkén feltekint,
És szónoki parancstól lelkesedve,
Feneket, hátat szétlökdösve mind,
Első sorokba nyomult rendszerint, |
|
 M
Őzek, bújnának…
Susogó falomb.
Esős lesz az őszi táj. |
|
 M
Csak két hétre kényszerítsétek őket
megállás nélkül dolgozni hajnaltól hajnalig.
Csak kétheti bérükből tartsák el családjukat,
az asztalnál türelmetlenül várjon az éhes száj. |
|
 M
És ha még kérdeznénk,
Miért pont velünk esik meg?
Nyugtathat, hogy máshol is
Ugyanezt élnénk meg… |
|
 M
Nap-kabátban beburkolva
belevágunk az őszbe hosszan
Nyurga esők nyílnak
leszállva az ég mezejéről, |
|
 M
Távozásunk végleges,
elfogadni érdemes.
Eltűnik a sok szenvedés,
ez ajándék, nem is kevés. |
|
 M
Remegő kezem verset ír... Kedvesem!
Elmondom neked, mennyire szeretlek,
A holdsugár vagy nekem... Érted élek! |
|
 M
Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas
Vagy mint egy ázsiai éhező has.
De én vagyok a hibás. Tudom, érzem,
Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. |
|
 M
Hoztam kezeimben, egy szálat abból neked,
melynek semmi színe se volt, a tisztán hófehéret!
Csillagpor ha fénylik, akkor sem olyan kék,
mint szemed apró csillogása, ha mélyen reám néz! |
|
 M
Jövőben gondolni.
Jelenben feledni. |
|
 M
Tábortüzek világítanak messze
A pusztába,csillagok fénye
Valamikor utat mutattak,őseink
Fehér táltosokon száguldottak !.. |
|
 M
Hóbortos a barátom,
örülök, ha nem látom.
A munkát nem kedveli,
pénze mégis van neki. |
|
 M
Egy éj mélyből fölzengő álomvilág,
s az álomból lehulló, szép valóság,
kéri, hogy rád leljek egyszerű lány,
mert most már halvány lett a vörös sál. |
|
 Sz
Az univerzum peremén,
Valahol most ott vagyok.
Gyere, ülj csak le mellém!
Remélem, napodtól elolvadok.
|
|
 M
Azóta már minden kirepültek
Imádják Anyjukat
Kinek hófehér lett haja már |
|
 M
Volt... elmúlt a varázs,
Most szúr... mint fészkéből kivert darázs. |
|
 H
Egy szó, néha mély sebbe szúr
és néha, csak egy halk sóhaj,
néha sok a jelentése
s néha, csak egy egyszerű óhaj. |
|
 Sz
Hason csúszni jó! Alig várom!
Legyen takaróm, azt imádom!
Őrjítő a méret...
Magához igézget...
|
|
 M
Nem hát, hiszen érzések,
Emlékük csak a gondolat.
De előre nem gyárthatók, hiába kéred,
És övék a pillanat! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
