|
Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
V
Véletlen – avagy az életmentő dinnyeevés
Bulgáriában nyaraltunk a tengerparton. Rekkenő hőségben este indultunk autónkkal, abban a reményben, hogy a hosszú utat egy nap alatt megtesszük és a tengerben úszkálva kipihenjük az éjszakázás okozta fáradalmakat |
|
V
Dombos, homokkal fedett, terméketlen külváros volt gyermekkoromban. Szegény munkásemberek lakták, komfort nélküli házakban sok gyermekkel. Hosszú párhuzamos utcák átjáró közök nélkül. |
|
V
Ez a tavaszi hónap életemben különös jelentőséggel bír. Nem azért, mert az első napja a „bolondok” számára van fenntartva, nem is azért, mert sok híres ember született ebben a hónapban / Lenin, Hitler/, hanem azért, mert családomnak több tagja számára évfordulót jelez: születésnapot vagy a halál napját, netán névnapot, vagy házassági évfordulót. Ünnepek és szenvedések hónapja. |
|
V
Regina apja városi titkos tanácsosként előkelő úrnak számított. Szakácsnő, takarítónő és nevelőnő szolgálta családja kényelmét. Felesége, Franciska asszony három lánygyermekkel ajándékozta meg. |
|
V
Kinga – mióta megöregedett – undorodott a saját testétől. Igaz, soha nem volt elégedett testi felépítésével, mert hiányoztak róla a csábító kerekded formák. A domború combok, a karcsú derék, a duzzadó mellek, a kihívó tompor. |
|
H
Azt is megtanultam, hogy a félelemmel szembe kell nézni. Nem szabad menekülni előle. Engedni kell és belemenni minél mélyebbre és mélyebbre... Ha azt akarja, hát rettegjünk, féljünk... innen már nincs tovább, nincs mélyebb fájdalom... megszűnik lenni. |
|
V
Schmidt doktortól sok mindent megtanult Miska a tengerhajózás vitorlázó „szakán”. A doktor ugyanis közönséges matrózként szolgált a hajón, és csak mellékesen orvosolt betegségeket. |
|
MM
"Miskának temérdek átgondolni valója akadt, midőn zsidó házalónak öltözve,
igazgatta suhogó kaftánját, imasálját, fekete, nagykarimájú kalapját, " |
|
V
Matyi az új iskolában keservesen magányosnak érezte magát. Mióta – apja halála után - a külvárosi albérletbe költöztek, nem talált magának barátokat. Tanév közben került ide, és a fiúk nem akarták befogadni a csapatba. |
|
V
Madár, az éjfekete mén nagyot nézett a Debrecen alatti legelőt övező ligeterdő friss füvét legelve, amin még ott csillogott a hajnali harmat, amikor szeretett gazdájára nyitotta irigylésre méltón nagy pillákkal kertezett, hűséges szemét. |
|
V.
Köszönöm, képet nem kérek.
Mikor azt hiszi az ember, talán jobb lesz, mert előre léptem és aztán kap egy jelet, hogy az a lépés végül nem biztos, hogy előrevisz, mert a helyzet ott sem jobb, mint ahonnan kiléptem... |
|
H
Legelőször a kórház folyosóján tekintették meg egymást. Délelőtti vizitre készülődtek az osztályos orvosok és a főorvosra várakozva konzultáltak csendesen. Veronika még beszaladt az irodájába, mert ott felejtette a szemüvegét és akkor futott össze a főorvossal dr. Balogh Ádámmal. |
|
MM
A bolondok hónapja igencsak jól indult nagytiszteletű J. Antal református lelkész
és módos gazda számára, mert a Püspök-Ladányba korábban terelt állatait,
az ottani vásáron, sikerült arannyá és bankóvá tenni. |
|
V.
Köszönöm képet nem kérek!
A legtöbbet arról hallunk, hogy nem a pénz az, ami boldogít (de jó ha van). Emberértékrendektől függően boldogít, hiszen a tárgyaknak is tudunk örülni. Van aki kisebb dolgokkal is beéri és egy apróságnak is tud örülni, van aki "máshoz" szokott, többhöz és többet vár és már-már elvár az élettől, mindenkitől, míg nem talán egyszer rájön, hogy semmi sem elég (?). |
|
MM
„Femina”, a férje szólította így, évtizedek óta nem szerette a saját testét,
most meg egyenesen utálta már. Nézte megereszkedett, a korábbinál jóval
nagyobb kosárért kiáltó mellét, hájhullámok alatt fuldokló köldökét,
redőkben aláfittyenő hasát, narancsbőrös hátsóját a tükörben. |
|
H
A három rendőr témát váltott, mikor a három napra nevű szálloda kijáratában megjelent a fiú, akire már régóta vártak |
|
V
Gaia nagyi kedvtelve nézte, ahogy unokája, Éosz rózsaujjaival megfordítja az ég kapujának zárjában a hatalmas kulcsot, hogy fiú unokája, Heliosz tüzes szekerével kivágtathasson a tavaszi ég kékségébe, amely alatt Thíva városa még éppen csak ébredezett. |
|
V
A petróleumlámpa kanóca halkan sercegett. Egyébként félős csend terpeszkedett a döngölt padlójú szobára. A lámpa sárgaréz tányérján a láng táncoló, torz árnyképe a falra vetítette az asztal körül ülő asszonyok feszülten figyelő alakját. |
|
V
A fehérre meszelt falú házunk konyhájában, a sparhelt alá helyezett fűzfa-kosárba szalmát tettünk, s az volt a lakhelye a kezdeti időkben. Egy ilyen csöppnyi kismalackát még sem lehetett rögtön a nagy disznóólba kitenni! Bözsikének neveztük el. |
|
V
Öt szál vörös rózsát kapott búcsúzó szerelmétől öt évig tartó szerelmük emlékére.
Vázába igazította a csodás virágokat és feltette kedvenc lemezüket, hogy meghallgassa – immár egyedül –
Csongrádi Kata előadásában a Millió, millió rózsaszál c. dalt. |
|
Gy
Még ott vibrál a levegőben az az emelkedett hangulat, amit a Psalmus Hungaricus előadása alatt és után érez a hallgatóság, de főleg a kórus és az őket kísérő zenekar. |
|
MM
Még abban az időben történt, mikor személyenként 70 dollárral, háromévenként volt szabad nyugatra utazni. Az egész családot együtt, nem engedték ki egyszerre. |
|
V
Kevés az a dolog, amit egy szempillantás alatt megtudok változtatni, ám, bizony egyet, bármikor. Ez, pedig a hozzáállásom. |
|
V
Tudom előre, hogy kemény fába vágtam a fejszémet, de meg kell osztanom az életünk elengedhetetlen velejáróihoz kapcsolódó megfigyelést. Legjobb, ha két, látszólag mindenféle kapcsolatot nélkülöző irányból közelítek, remélve, hogy valahol összeér a két komponens. |
|
V
Saját családját rajongásig szerette, feleségét nem csalta meg még gondolatban sem, minden kívánságát teljesítette, szerelméért minden alkalommal köszönetet mondott és kezet csókolt hálája jeléül. |
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat, Márk napja van. Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|