|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
Monoton teltek a hétköznapjai: felkelés 6:00, fogmosás megszokott márkával, reggeli frissítő zuhany, öltözés /hétfői gatyó, hétfői ing hétfői nyakkendő/, instant kávé, unalmas munka /már 10 éve ugyanott, ugyanaz/, hazajövetel gyalog, hogy teljen az idő, otthoni játszóruha, nasi és tv, 9:00 fekvés, nyugtalan álmok. |
|
 V
Őrlődnek bennem a szavak, kiutat keresnek, s a félelem, mely átölel, oly hideg..
Eltűnt minden melegség belőlem, körülöttem.
Fázom. Kétségeim szörnyű tengerében fuldoklom.. |
|
 H
Már kb. öt éve, súlyos betegséggel kórházba kerültem, nyomtam az ágyat majdnem egy hónapig, töltötték belém az infúziókat naponta egy bevásárló kosárral /nem vicc/ napi négy db. literest és szintén 4 db zacskóst! |
|
 V
Még ragyog a Nap, csendes a délután, pajkos szél zizeg, kergetőzik a fán. Elnézem kertem fáit, növényeit, a sok színben pompázó virágait. Visszagondolok az üres, kopasz kertre, huszonhárom éve, ide költözésemre. |
|
 Gy
Egy idő után sötét lett és már én vetítettem a képeket a falra a saját érzéseim szerint. Jó volt valami újat létrehozni, alkotni. Lehet, hogy ha utánam valaki itt jár, már az én képeimet fogja nézni és alakítja a saját képére?
|
|
 Gy
Tartalékos tüzoltók és katonák vagyunk Tündivel. Van ám ilyenkor rengeteg munkánk, amikor ez a forróság a nyakunkba zúdul. |
|
 H
Hilda előnytelen külsejét okos szelleme, szórakoztató csevegése feledtette. Kiváló eredménnyel végezte tanulmányait az egyetemen. Családja nyomorát itt már nem érzékelte, mert szép ösztöndíjat és szociális támogatást kapott. Végtelen szorgalma ily módon megtérült.
Nem járt szórakozni, mert nem voltak elegáns ruhái, és a fiú évfolyamtársak észre sem vették. |
|
 MM
Azt mondják mikor szerelmesek vagyunk, rajtunk van valami rózsaszín szemüveg, melyen át mindent szebbnek látunk. Melyen keresztül nem látjuk a rosszat. |
|
 V
Május 12- én vasárnap a Falumúzeumban jártunk, Maldwyn Stride skót fotós Edinburgh-ból és Jim Urquhart Magyarországon élő skót festőművész közös kiállításának megnyitóján.
A kiállítást a híres kritikus, Réz András nyitotta meg., nagyon kellemes hangulatban. |
|
 MM
ÉLETMESE Pályázaton Különdíjas lettem és a Parlamentben vehettem át a díjamat. |
|
 MM
Minden napjaimban megélt fáradság és nehézségeinek átvészelése, leküzdése késztetett, hogy gondolkodjam ezen. |
|
 V
Nos, döntöttem… eldöntöttem, hogy írok valamit. Javasoltátok – próbáljam meg! Legalább nyúlfarknyi történeteket. Hát persze, könnyű azt mondani… nyúlfarknyiakat! Mikor én még semmilyent se próbáltam eddig, sem nyúlfarknyit, sem mikro-nyúlfarknyit. |
|
 V
Az utóbbi időben sokat elmélkedtünk a barátságról, Internetes Fórumokon, pps-képüzenetekben, és nem utolsó sorban szép verseken keresztül.
A barátság fokozott jelentőséggel bír az olyan emberek közt, akik az élettől valamilyen megpróbáltatást (betegséget) kaptak, és ezáltal sorstársakká váltak. |
|
 V
Dönci a falu szélén egy kicsi házban élt, egyedül. Ezt a becenevet az édesanyja ragasztotta rá, mert kis pufók gyerek volt. De sajnos éppen tőle nem kapta meg azt a segítséget, ami átlendítette volna ezen a súlya miatt érzett lelki egyensúlyvesztésen. |
|
 V
Képzeletem játszik velem, így született történetem. Valóságból indult, elkalandozott, a fantázia szigetén kikötött és ott maradt.
Rokonlátogatáson jártunk a minap. A család gazdálkodik. Szép házuk a falu szélén épült, szomszédok közelben nincsenek. |
|
 V
Hol volt, hol nem, volt egyszer egy polc. Azon a polcon együtt laktak könyvek, régi tintatartó, acélszemű tollszár, papír-nefelejcseket őrző kis váza, egy vén gyertyatartó lecsöppent viaszfoltokkal a csipkealátéten, továbbá egy fénykép az alatta lapuló levéllel. |
|
 V
Földröl szedtem epret. Adj belőle egyet. Sánta varjút láttam, én is arra jártam. Megkérdeztem: merre jár? |
|
 MM
“A székelyek soha nem vívhatják ki autonómiájukat” |
|
 V
Ötvenedik éves érettségi találkozónkon a szokásos csendben hallgatott személyes beszámolók után magánbeszélgetéseink zsivaja töltötte meg az egykori osztálytermet. Mindenki padtársa mellett foglalt helyet, aki szinte barátnőnek számított, mert a lyukasórákon vele beszéltük meg féltett szerelmi titkainkat. |
|
 V
Hogyan is kezdődött, igen tudom már:
Egy napsugaras őszi délelőtt a munkahelyemről átsétáltam a szemközti boltba, gondolataimba mélyedve.
Egyszer csak egy hang zavarta meg az elmélkedésem: |
|
 H
Mostanában idős korom és súlyos betegségeim miatt sokat foglalkozom közelgő halálom gondolatával. Rendezgetem a régi fotókat, leveleket, iratokat, miközben nosztalgiázom és selejtezek. |
|
 V
Ősztől kora nyárig a malomban vállalt munkát nagyapám, akinek a becsületes foglalkozása gépészkovács volt. Aratás idején a cséplőgépeknél foglalkoztatták. Így sokat vándorolt családjával – feleségével, Molnár Máriával és négy gyermekükkel – az alföldi tanyavilágban. |
|
 V
"Köszönjük Buzánszky Jenőnek, hogy elfogadta meghívásunkat. Reméljük, hogy még találkozunk. Jó egészséget kivánunk és szeretettel gratulálunk." |
|
 V
Tudjátok minap érdekes gondolatok vertek szöget a fejembe. Itt a
Kárpátok közt sose volt tornádó, nem volt jelentős földrengés, nem volt vulkán kitörés. Itt nem élnek oroszlánok nem élnek mérges pókok, kígyók, skorpiók. Itt nincs halálos farkasfalka. Mégis itt a legrosszabb. |
|
 H
Édesanyák, Nagymamák szemében könny csillog, ahogy átveszik kicsinyeiktől az Óvó néni segítségével elkészített ajándékot és virágot. E csodálatos ünnepi érzés emléke megmarad örökre.
|
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
