|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Szívünkben csodavárás
Fénye, mély szeretettel lobog.
Szeretetvárás… |
|
 Gy.
De hát a vágy ilyen bogár,
a fényed élteti,
felé mohón utat talál,
hiába égeti, |
|
 Gy.
Most nincs számára semmi,
se közel, messzeség,
a lenni, vagy nem lenni
bús gyötrelme sem ég |
|
 Gy.
Hol az ágak legsűrűbben fedtek,
S legmélyebb hó takart utat,
Ott jött meg az alkonyat,
S erdőbe ért Jézuska, a gyermek. |
|
 Gy.
Tudd! Vagy nekem, maga a csoda!
Hiányzik ölelés,
Nem kell a kesergés….
Nélküled unalmas… nem csoda. |
|
 Gy.
Hó hull az égből,
fehér az út.
Csillan a gyémánt,
nézd, tél az úr! |
|
 Gy.
Hideg novemberünk a lelkeinkbe
hatolt az őszben észrevétlenül,
gomolyködöt hozott tekintetünkre,
szorítva, fojtogatva itt belül. |
|
 Gy.
Húzzátok, hej, a fiatal barázdát,
törjétek egyre a régi ugart!
Recsegjen, nyögjön a szúette járom,
ostoros gyerkőc gyorsabban járjon, |
|
 Gy.
Időm megállt… rohantam Csinszka!
Tudom menjek… de, mond, hogy hova!
Kemény vagy mint sínszál,
Szerelmünk… abordál. |
|
 Gy.
Hetvenkét éves lettem én,
bennem él még a szép remény
arról, hogy lesz még alkalom,
szólhat még sok sok szép dalom |
|
 Gy.
A félhomály takarja már a tájat,
remény se benn, se künn nem ad kegyelmet,
a tél közelg, nem oly sokára támad,
hasadnak égető fagyán a lelkek. |
|
 Gy.
Vitézül kellet szenvednie,
mert egy a nagy telt zsákján
mérföldeken át a vállán
kellet a kis gyengének vinnie.
|
|
 Gy.
Klin-Klin! Lennék nyíló Kankalin,
Mely oly rikítón sárgul Tavasszal!
Fölém hajolnak ágak,
A méhek úgy imádnak,
|
|
 Gy.
Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.
|
|
 Gy.
Kedves Uram ! Zavard el a csilingelőket,
Hozz egy kis áhitatot,szegény népünknek.
Ne engedd,hogy ez a gyönyörű ünnep,
Úgy nézzen ki, mintha árulnának Téged. |
|
 H
A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt. |
|
 H
A századok be gyorsan elperegtek
a nemzetünk felett kavargva mind,
megalkuvó alattvalói lettek,
a sors velük kedélyesen kering,
|
|
 H
Mért lenne baj, hogy itt-ott fáj;
jelzi csak, immár öregszem.
Szembe jön velem a valóság,
kacsint rám, ő nem üvegszem.
|
|
 H
Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék |
|
 H
Búm a súlyos bánatom,
Mert életszépséget nem látom!
Létem… átkozott. |
|
 Gy.
Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve, |
|
 Gy.
Szemet szemért, fogat fogért elv
itatja át a nemzetünket,
kibékülésre nincs esélye
acsarkodó tekinteteknek, |
|
 Gy.
Rám tört a hiányod, Eliza,
Lelkemnek Te vagy gondolata…
Gyújtok is egy mécsest
És úgy, mint egy ’végest’. |
|
H
Volt egy ember, ebe – meg a macska,
S ház, mit kőből épített magasra.
„Ha e házat kint s bent megóvjátok,
Vélem otthont, közöst itt találtok!” |
|
 Gy.
Ha int feléd, erényeit sorold,
utána hátba ver, kitüntetést ad,
fehérre vált a lelked és a folt
eloszlik ím, e parttalan mocsárban. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
