|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Megálltam, mintha a lábam a földbe gyökerezett volna,
bíborvörösben fürdőzött az égalja.
Akaratlan felsikoltottam- merengve néztem a csodát,
az ecset bíborlazacosan árnyalja.
|
|
 M
Pirkadatban a fiatalok parazsak,
arcukon piros rózsák játszanak,
párát lihegnek a sok fehér gőzben,
nyakuk körül prém és zúzmara bőven |
|
 M
Napvilágra jött a kis poronty,
apjának mintaképe volt.
Kereste naphosszat a deli vitézt,
ki már máshol ölelte az új szerelmét. |
|
 M
Ne akarj megfelelni, ez csak egy álom
nem győzhetsz tudd, csak Te mindenekfelett,
vedd észre, vedd már, hogy én mire vágyom
csakis arra, hogy most itt legyél velem! |
|
 M
Hidd el, nem gyengeség önmagadnak lenni,
A benned élő gyermeket szorosan átölelni,
Csak egy cseppnyi érzést engedj meg magadnak,
Ha élni akarsz, azt ne úgy, mintha nem lenne holnap. |
|
ma hét évre rá
most egy boldog nagyapa
és örömmel él |
|
 M
Huszonöt nap alatt
huszonöt év szállt el felettem,
huszonhatodikon megöregedtem,
huszonhetediken fogtam az útirányt, |
|
 M
Balaton vize,
Holddal csak incselkedik.
Visszatükrözi. |
|
 M
Tavaszi réten önfeledten,
pajkosan libben a szellő,
az ég csodakék, alig észlelhető
pár habfehér felhő. |
|
 M
Parázsló szemek, igézetek, bennük rejtve máglya lángja.
Álomjáró ősök, idézzetek nekem! |
|
 M
A Nap lement, eljött a csend.
Szakadozott felhők között
bolyongva jár a holdsugár. |
|
 M
Négy évtized tovaosont,
Tekintetük találkozott.
Előtte állt volt kedvese,
Élete első szerelme. |
|
 M
Nem ismersz meg, igen tudom
balesetet szenvedtél
örültem, hogy felébredtél
kezemet feléd nyújtom... |
|
) M
Hibákat halmozó emberből vagyok,
A próbálkozásaimba sokszor belebukok,
Mégis mindent megteszek amit csak tudok,
A saját védelmemben csupán ennyit mondhatok. |
|
 M
mi mindannyian
fiatalok öregek
emberek vagyunk |
|
 M
Ó, te drága kalitkába zárt parányi kanári
talán, hogy hazádba hamarosan visszatérsz majd
ahova a szeretet és a szabadság vágya hajt
hű társra, barátokra találsz majd, lárifári |
|
 Sz
Virágszirmok milliói perdültek táncra
fehér alkalmi ruhában keringőztek.
Egyszer csak elkezdtek lehullani az égből
szótlanul álltam, amíg felöltöztettek.
|
|
 Sz
Az őzek, könnyű
Léptekkel elbóklásznak.
Fák közt hűsölnek.
|
|
 Sz
Sok hazugság, koholmány éri az embert,
s csalódás, míg tart a létezés,
megszokni oly rettentő, lehetetlen ezt,
kinek irányelve más... s ez oly nehéz.
|
|
 Gy.
A tudósok törekvése
történelmünk öröksége.
Új ismeretek, új találmányok
az emberek javára szolgálnak. |
|
 Gy.
megöregedtél
a társadalom terhén
mint élősdi élsz |
|
 Gy.
Érzelmeim írták verseimet,
Azoknak szóltak kik szeretnek.
Magányos szenvedő szíveknek,
|
|
 Gy.
A rét öle izzik a vérpipacsoktól,
kéklik a tengernyi búzavirág,
a lányka hajába a Nap belecsókol,
s fénybe fürödnek a szőke csigák. |
|
 Gy.
Vártalak, hogy felbukkansz, egy pillanat
jöttél némán, csendesen, de nincs szavad
mi történt azt mondd csak el most kedvesem
ne hagyj űrt a megtépázott lelkemen! |
|
 Gy.
Hallgattam az estét, vidám tücskök neszét,
szellő suttogását, bagoly suhogását.
Felhők mögül kikukkantott az öreg Hold,
hallani véltem vontatott csoszogását. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
