|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Üres a lelkem, kong,
nincs ki betöltse az űrt,
hiányzik belőle valaki,
ki vérem felpezsdíti. |
|
 M
De itt felejtett a sors,
s csak terheket zúdít rám,
Melyeket átcipelni rossz,
A terveim elhullott porán, |
|
 M
Eső, erdő, labirintus!
Vérharmatos farkasvirtus
űz ,- s a felhők arcán
szemöldök a láz-szivárvány. |
|
 M
Ó, ezernyolcszáznegyvennyolc, te példa,
Hogy szabadságharc sem megy egyedül,
Hogy szövetséges kell, egy egész gléda,
Mely megtámogat kívül és belül. |
|
 M
Tán emlékszik rájuk... siratja az ég.
Szónokoltak fiatalon, pimaszul.
Szavaik büszke súlyát te, se feledd! |
|
 M
Hold lágy fénye bevilágítja a gránitos berket,
Fekszem a fövenyszőnyegen, s bámulom a fényeket.
Fényes csillag tekint le pajkosan, vidáman reám,
S én nyugodtan pihenek, mert jól tudom, ő vigyáz rám. |
|
 Sz
Egy szónok oly ígéretet
tett, melytől sírt, vagy lelkes lett
minden figyelmező,
|
|
 Sz
Új tavasztündér simítja arcom
Már sokadik, ami bizony fájhat,
Mint "márciusi ifjak" harcolom
Időt túlélő valóságomat.
|
|
 Sz
Eszmék virága nyíl a hantokon,
a benne gyúló fényt kioldva már,
Hazám, most ott világlik partodon,
s a tisztelet csak mozdulatlan áll.
|
|
 Sz
Családom, négy férfi tagja,
virágcsokrokkal jöttek Nőnapra,
felköszönteni a Mamát, aki,
"oly sokáig dolgozott miránk!"
|
|
 Sz
Alig vártam, hogy hajába túrjak,
de mikor csókom a nyakába fúrtam,
szemem szikrát vetett,
|
|
 Sz
Szívenergiám valahogy leküzdi
a mélységet, tudat nélkül harcolok
a gondolataimat lehúzó iszappal...
|
|
 M
Èlj mert hidd el csak ezèrt születtèl
Hogy szeressèl meg hogy nevessèl!
Hàborù az emberè nem az Istennè |
|
 H
Mit mondhatnék utolsó szó jogán,
semmit inkább verjelek jól pofán?
Megcsaltál és elloptad a szívem
mondd csak nekem az ily' férfi milyen? |
|
 H
Március gyermekei!
Ó, ti fennkölt ifjak;
talpra állítottátok
ez elcsigázott népet,
|
|
 M
Hóvirág nyílik, ébredező réten, bimbóit bontja a barka,
Kizöldülő téren. Kibújik a krókusz, kinő az ibolya.
Előbúvik szarvasbogár, vakond, fészkéből szól a pacsirta,
Gyengéden simogat ébredező napnak halovány sugara. |
|
 Gy.
1848 tavaszán,
Mars, hadisten hónapjában
fellángoltak forradalmak,
szabadságukért harcoltak |
|
 V
Már számban keseredik az édes méz,
és hűs kezemben sasszét jár a pohár -
majd (földre esve) huppan csuporhasa;
hm, ragacsos tollú, döglött üvegbogár.
|
|
 V
Nékünk szól a cinke a rügyező fán,
minket cirógat a tündöklő napsugár.
Szelíd szellő fülünkbe súgja vígan,
kibújt a hóvirág, az árva kis futár! |
|
 Sz
Viszket a
tenyerem
Megeszem a
kenyerem
|
|
 Sz
Amikor világra jön egy várva várt baba
várja már a család, várja meleg otthona.
Életük menete új értelmet nyerhet
Áronka az első minden más ügy mellett
|
|
 Sz
Magaslaton állok,
messze van a látóhatár,
panorámát látok.
A természet száz csodája
|
|
 Sz
Arcodra az idő
Emlékeket rajzolt,
Vázlatként a jövő
|
|
 M
Együtt vagyunk, egy dimenzióban,
most tél van ugyan, de ha libben a tavasz,
mi együtt fogunk gyönyörködni
a magnóliafa tündéri virágaiban. |
|
 M
Ágyról - ágyra röppenek, mint a madár
az ágakon, mely friss új szemet talál,
így vagyok én a Nőkkel bizony haver,
gyere velem ettől a gyönyör kiver! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
