|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Itt van a szép kikelet,
nehezen ért ide, de megjelent.
A fák ágain, a levelek már bomlanak,
|
|
 Sz
Tavasz az a legszebb idő!
Mi lehetne még szebb?
A sok virág oly üdítő
mint egy öröm könnycsepp.
|
|
 Sz
Van igazság.
Nem legenda.
Nem is Mátyással halt meg.
|
|
 Sz
Az emberek sértődnek másoknak megfelelnek
Rettegnek ,ha nem sikerül amit elterveztek
Feleljek meg a világnak feleljek meg másoknak?
Kit érdekel? engem ezek már hidegen hagynak
|
|
 Sz
Dúl a Kétségbeesés,
míg a Végtusán,
Lélek vizsga dönt, miképp
lész a vég után.
|
|
 Sz
Szép szerelmem, emlékszem a vágyra,
égetett és belém költözött,
Párizst látni, nem gondolni másra
kis szívedet fénnyel öntözöm.
|
|
 Sz
Hiába vagy bátor, ha nincs is mitől félned,
Hiába vagy erős, ha ez a legfőbb gyegeséged,
Hiába a hosszú út, ha nem létezik cél,
Hát adj nekem értelmet, adj egy kis reményt,
|
|
 Gy.
Hosszú volt az út,elfáradtam,
lepihentem a holdat a
fejem alá tettem,úgy gyönyörködtem
a csillagok rengetegében. |
|
 Gy.
Csókot csenek naptól, fénytől,
s tovább fest a víg ecset.
Lelkembe iszom a csodát,
s feledem a telet. |
|
 M
Nem álom ez, rád néz;
csillaglesből kémlel -
koromszemű pásztor;
Göncölszekér-Bámész. |
|
 M
Úgy szeretnék ennél mindig jobb lenni,
Valaminek végre a részeként élni,
De csak porszem vagyok ezen a földön,
Mit a szél folyton mások szemébe söpör. |
|
 Sz
Az élet hegy-völgyekkel uralt.
Sok minden eleve elrendeltetett, de
néha a sorspad újrarendezhető.
|
|
 Sz
Márciusi szél lengedez, ringatja az ágat,
felcsókolja álmukból az alvó rózsafákat.
Végig suhan hegyen, völgyön, dal kél a nyomába
a te dalod szép szabadság dalos pacsirtája.
|
|
 Sz
A régi szép szerelmeket,
elfeledni nem lehet,
hiába is erőlködöm,
őrzöm, emlékeiket.
|
|
 Sz
Vannak emberek, kik csak a halottakra néznek föl.
Vannak emberek, kik a saját gyerekeikre sohasem néznek föl.
Vannak emberek, kik csak egy főnök, parancsnok szavára hallgatnak.
|
|
 Sz
Értékes drága emberek,
Akik körbevesznek,
Megkérik munkájuk árát,
Jól megfizettetnek!
|
|
 M
Hangszer, szelíd, türelmes,
Örökké ingatag —
Aként zenél, ad hangot,
Ahogy rajt' játszanak. |
|
 M
Neki, neki mindig neki
neki fáj az élet,
neked is, az nem érdekli
pszichopata lélek! |
|
 Gy.
Átölellek téged mézillatú rét,
csobogó csermely, fürge patak.
Lelkembe súgod a reményt, a békét,
átkarollak kicsi madarak! |
|
 V
Hiszed, hogy kódolva vannak a hangok?
Hogy kódoltak a színek, a szavak, a harangok!
Gyanúsan felkavarnak a jelképek,
büszke ráadása az értelmességnek. |
|
 M
Elment, és most hideg vagy, s fáradt –
de kaphatsz tán még több időt;
Járj még, és tűrj itt lenn, bár addig
Szív, én leszek csak zörgetőd! |
|
 Sz
Mámoros e kéj, bűvös vakság fészke.
Gyönyörbe fojtva el a tengernyi gond,
Sok kiégett lelkű pénzhajhász bolond,
Bankót kínál néhány percért cserébe.
|
|
 Sz
A szerelem ereje, a végtelen erdeje,
Érzelmek tengere, s rózsaszín fellege,
Hold az égen, mely megdagad,
Méreg a vérben, mely elaltat,
|
|
 Sz
Az az elszakadt kötél
újra össze lett csomózva
így most ismét tart, de
szét van szakadva.
|
|
 H
Egy kismadár épp itt zenél,
hallod az ifjú kikelet dalát?
Nézd! Ott fogócskázik a szél,
felénk sodorja üde illatát. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
