|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Fáj az öregség?
Ez lét egység!
Tudod valódat?
Szépet… rútat? |
|
 M
legalább utódok
tudják hogy a csókok
sohasem vesznek el
megyek ha menni kell |
|
 M
Megváltó, áldott vízözön!
Legyen a létünk víg öröm!
Szeretet, béke, jöjj haza,
s ragyogj mint ádvent csillaga! |
|
 Sz
Falu végén van egy csárda,
alig jár oda valaki mostanába.
Néha,ha egy vándor betéved,
jónapot kivánni a ház népének.
|
|
 Sz
Amikor, a fejem töröm,
mert elfelejtem Nevedet,
akkor tudom biztosan,
hogy ez már nem szerelem.
|
|
 Sz
Hunyor nyílik a decemberi fagyban,
s mert tudom, hogy nem minden dől el az "agyban",
csak játszom a csalfa vakreménnyel,
hogy találkozom a havas téllel.
|
|
 M
Nem bírod már a tempót szusszal,
Pedig csak alig több mint húsz vagy,
Bagószagod van éjjel és nappal,
Egy doboz cigiben egy nagy adag sz.r van, |
|
 V
Valamikor nagyon régen,
édesanyám lágy ölében,
megfogant egy pici lányka,
ki most e sorokat rója. |
|
 V
A Tenger Gyöngyét lopjuk el
Búvárként semmiért,
Szeráf-szekérről tengelyt,
gyalog menjen, mint rég – |
|
 H
Lelkemmel megbékélve
Állok a néma csendben
Várok én reménykedve
Viharban és ítélet időben |
|
 H
A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék,
A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. |
|
 M
Söpröget a szél-fi', rendezi a járdát;
mindenütt zörrögő, elszáradt levelek -
kupacokat épít, majd ismét irányt vált:
szétfújja, mit rakott, hátamba kevereg. |
|
 MM
Az Idő
akár a gumiszalag
korlátok között nyúlik,
szűkül, tágul, összeugrik |
|
 M
Ismerem a világot,
Ismerem a végét,
Láttam ahogy lángolt,
S ahogy megbékélt, |
|
 M
Minden emberben egy közös
volt és van és lesz, s ez örök:
jelesül a Nap
a fejünk fölött. |
|
 H
Süvítő szélben
rekkenő télben
varjú rikácsol
dér lepte égen. |
|
 H
Pásztorórák,félve sejtett szerelmek,
könnyű szélben kibomló puha selymek.
Csiklandó ujjak,vágyódó érzelmek,
égi kelyhe egy angyali szépségnek. |
|
 H
Képzetemben láttam őt,
Őrangyalom, a védelmezőt.
Nagy pelyhekben hulló hó,
Tornác végén apuval csuda jó. |
|
 M
empátia, diplomatikusság és tolerancia.
Egészen más lenne a világ, ha az ember néha
nem kizárólag a maga javáért, de a másikért,
egyéb életekért is tenne, kezet nyújtana. |
|
 Sz
Harangszó törte meg a csendem,
nap végét jelzi az esti zene,
elmúlt ismét huszonnégy óra,
mit a jó Isten nekem ajándékozott.
|
|
 Sz
Az ember látja azt a rozzant vén kezet,
ahogy kikandikál a koszos kabátujj üregéből, nyúl feléd, félve,
hisz olyan sokszor tolták már el, flegma, úrhatnám gőggel.
Szeme szürkén vibrál, könny helyett száraz mosoly fut a ráncok
|
|
 Sz
Elmúlás pihen,
Enyészet is lassan fagy…
Szellők, hópihék.
A hópihe lassan száll,
|
|
 Sz
Benned a fény és a remény
Benned a szeretet de ott a gyűlölet..
Benned az ölés de benned az ölelés
Meddig élsz mond már mitől félsz?
|
|
 M
Hallgatom a síri csendet,
Lehet, nem is élek?
Mégis érzem, ember vagyok.
Ezért is remélek. |
|
 M
Fény- hasít be az ablakon
karácsonyfán csengő szól.
Szó megdermedt az ajkakon
Emlék villan a múltból. |
|
|
|
Ma 2025. június 23. hétfő,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
