|
Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Virít magányos csúcsok ormán
A rózsa fenn, a vad;
Ki messzeségből látja, annak
A vágya nem lohad... |
|
V
Bársonyfénnyel érkezik a hajnal,
kezemben egy eltépett levél,
Neked írtam, megküzdök a bajjal
vagy ha nem, a szó is elvetél... |
|
V
Volt egy olyan generáció,
akik még úgy ismerkedtek,
hogy egymás mellé ültek le a buszon,
vagy egy könyvtárban beszélgettek. |
|
V
Úgy szeretnék egyszer,
tenger partján járni,
mint büszke, fess sirály,
magas égbe szállni. |
|
V
A hold fénye rejtelmesen simít át
nehéz szorongástól terhelt arcokon,
sejtelmes az éj, itt-ott sziporkázva
csillannak kis pontok az égbolton. |
|
Sz
Ablakomon kinézek,
a fák, hófehérbe öltöztek,
csodaszép a látvány,
de nem hó esett, nincs a járdán!
|
|
Sz
Magam vagyok itt a sötétes lakásban,
Bár, kislámpa ég, a dolgozó szobámban.
Este elfogott ez a nagy magányérzés,
Szeret-e engem valaki... lélekérzés.
|
|
Sz
Ott által a magányos hegyen
a vad rózsa nyílik,
és aki távolból lássa
az forró vágyban izzik.
|
|
Sz
Eljött hát az év legszebb ünnepe,
Minden szív boldogsággal van tele.
A csillagok most szebben ragyognak,
Mindenki örül a karácsonynak.
|
|
H
Sírhatnék, hogy ez mind nem szép,
Mialatt ereimből eltávozik a vér,
És nekem már épp csak annyi erőm volt,
Hogy egy kicsit még ne legyek holt, |
|
H
Meghitt fény- hang invitált engem
éjszaka, ezüstös hold- hívott.
Velem együtt virrasztott a fény
jégcsap csilingelve csacsogott. |
|
V
Hibàzni hidd el nem azt jelenti
Hogy ülni ès rajta merengeni
Magunkat vègig csak sajnàlni
Feküdni magadat marcangolni |
|
V
A tervezés, ha hozzád megyek,
mindig izgalmas.
Olyan gyomorszorító, szerteágazó,
ágas-bogas... |
|
M
Ne engedd, hogy utáljanak,
ne okozzak, bonyodalmat.
Tudod, a haláltól félek,
nyugalmat küldj, békességet. |
|
M
Válaszolok, csupa kérdés,
végigsimítok ősz haján.
- Ne félj semmitől!- mondanám...
hiszen az éj csendes, békés. |
|
V
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér. |
|
V
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, Asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom. |
|
M
Egy szürke kis veréb áll
a fagyos, dér- lepte földön.
Csöppnyi teste ott reszket
várja, hogy a tavasz jöjjön. |
|
H
Telihold, izzó holdvilág,
S a fényárban úszó éjszakák,
Hiába tört előre a sötét,
Csak az nem lát ki lehúnyja szemét,
|
|
H
Akarom, hogy ne tudj békén lenni,
Legyek erős, mégis gyenge nő;
Szerelmemnek akarlak nevezni,
Nincsen másképp éltem élhető. |
|
H
Fázós reggeleken jól esik a kávéillatú csend.
Magamra burkolom. Görbeélű kések őrzik a
tegnapi kenyér álmát. Ébredezik a város is,
deres köpenyüket fázzák a parkok, örökzöldek
szórnak száraz tűleveleket a széllel. |
|
H
Hogy melyik igazi énem,
nem tudja senki sem,
ahány szituáció annyi variáns, |
|
H
Négy kicsi gyertyaláng
Csak úgy ragyog,
Az emberek örülnek,
S oly boldogok. |
|
V
Pihéz a hó, az út fehér,
dalolva fú a szembeszél,
hordja a szűzi, friss havat,
pelyhe a fákon megmarad. |
|
V
Fenn a hegyek fiaként éltem,
láttam a büszke sasmadarat,
az ég kékjében fürdött, s vitte,
karmai közt a napsugarat.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 19. kedd, Huba napja van. Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|