|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Sírhatnék, hogy ez mind nem szép,
Mialatt ereimből eltávozik a vér,
És nekem már épp csak annyi erőm volt,
Hogy egy kicsit még ne legyek holt, |
|
 H
Meghitt fény- hang invitált engem
éjszaka, ezüstös hold- hívott.
Velem együtt virrasztott a fény
jégcsap csilingelve csacsogott. |
|
 V
Hibàzni hidd el nem azt jelenti
Hogy ülni ès rajta merengeni
Magunkat vègig csak sajnàlni
Feküdni magadat marcangolni |
|
 V
A tervezés, ha hozzád megyek,
mindig izgalmas.
Olyan gyomorszorító, szerteágazó,
ágas-bogas... |
|
 M
Ne engedd, hogy utáljanak,
ne okozzak, bonyodalmat.
Tudod, a haláltól félek,
nyugalmat küldj, békességet. |
|
 M
Válaszolok, csupa kérdés,
végigsimítok ősz haján.
- Ne félj semmitől!- mondanám...
hiszen az éj csendes, békés. |
|
 V
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér. |
|
 V
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, Asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom. |
|
 M
Egy szürke kis veréb áll
a fagyos, dér- lepte földön.
Csöppnyi teste ott reszket
várja, hogy a tavasz jöjjön. |
|
 H
Telihold, izzó holdvilág,
S a fényárban úszó éjszakák,
Hiába tört előre a sötét,
Csak az nem lát ki lehúnyja szemét,
|
|
 H
Akarom, hogy ne tudj békén lenni,
Legyek erős, mégis gyenge nő;
Szerelmemnek akarlak nevezni,
Nincsen másképp éltem élhető. |
|
 H
Fázós reggeleken jól esik a kávéillatú csend.
Magamra burkolom. Görbeélű kések őrzik a
tegnapi kenyér álmát. Ébredezik a város is,
deres köpenyüket fázzák a parkok, örökzöldek
szórnak száraz tűleveleket a széllel. |
|
 H
Hogy melyik igazi énem,
nem tudja senki sem,
ahány szituáció annyi variáns, |
|
 H
Négy kicsi gyertyaláng
Csak úgy ragyog,
Az emberek örülnek,
S oly boldogok. |
|
 V
Pihéz a hó, az út fehér,
dalolva fú a szembeszél,
hordja a szűzi, friss havat,
pelyhe a fákon megmarad. |
|
 V
Fenn a hegyek fiaként éltem,
láttam a büszke sasmadarat,
az ég kékjében fürdött, s vitte,
karmai közt a napsugarat.
|
|
 M
Olyan nő kellene nekem,
aki karcsú, telt keblekkel.
haja fekete és selymes, |
|
 M
Tükrödből sugárzik bujaságod arca,
lépteid nyomában igaz szépség sarjad,
mirtusz-bájjal hintett arany vánkosodra
a természet komponál tiszta akkordokat. |
|
 M
Áll a honvéd, áll a vártán;
Megnem hátrál, megy előre ! ...
Szabad hazánk szent határán,
Szabadságunk drága őre ! ... |
|
 M
Fényes csillag vezetett
Együtt most a szeretet
Csendesség száll házunkra
Megszületett Jézuska. |
|
 M
Csípős, hideg szélben
jöttél el hozzám,
akkor, amikor már
nem számítottam Rád. |
|
 M
Tágra nyílt szemmel,
felhúzott szemöldökkel
felcsodálkozók… |
|
 M
Kényelmesen beleültem
hatalmas bársonyfotelembe.
Reménykedve várakoztam
nagy örömmel a szeretetre. |
|
 H
Megtértem, városom, jól ismert vagy nekem,
Érezlek bőr alatt, ízlellek könnyeken. |
|
 H
Törhetetlen és törékeny,
A tükörben élő tükörképem,
Egy ütésől százfelé törne,
És százszor annyi szempárral nézne, |
|
|
|
Ma 2025. június 23. hétfő,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
