|
Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
A felkelő Nap éppen csak
megérintette a füvet,amit a
környék madarai hangosan
üdvözöltek. |
|
V
Adventi koszorún harmadik gyertya fénylő ragyogása,
Emberi szívekben, odabent él a szeretet lángja.
Meghitt pillanatok ölén, angyal küldetése,
Vágyakozva készülődjünk a szeretet ünnepére. |
|
V
Kicsi, apró erdei manó,
szomorú vagy, mert
a mézeskalács-házikó
boszorka nélkül lakatlan, |
|
V
Mint egy éhező, kit kínzó böjt gyötör,
úgy vágyom kalácsod foszlós belét,
tenyerem remegve tartom eléd
áldott karéjt várva - jöjj hát dús gyönyör! |
|
V
Hozd el nekem a rügyet-bontó tavaszt,
mi lelken játszó szélorgonát fakaszt, |
|
M
Ma már van olyan,
hogy olló nélkül
nem tudsz hová menni. |
|
M
Ám a Karácsony fényét visszahozza,
gyermekünk szemében a csillogás,
ott ragyog benne hitünk és reményünk,
s az egykor átélt, karácsonyi varázs... |
|
M
A tisztesség - holtodig társ!
Önmagad számára mérce -
aki búcsúztat: mondja ki,
hogy abban élt! És megérte! |
|
M
maradj társ jó barát
kedveld a vágy dalát
nézd el évődésem
jövőnket megvédem |
|
Sz
Hogyan tudnálak elfelejteni
hiszen rólad szól az életem,
mit gondolsz tudnálak nem szeretni,
te ugye tudod,Te vagy a fény nekem!
|
|
M
Állok, mint kőszál a tengernek ellenében,
De nem vagyok semmi a cápáknak szemében.
Pediglen lehetnék és akár kísérő hal,
De kőszál ember sorsa, hogy magányosan hal. |
|
M
Mégis még talpon vagyok, hidd el békével jöttem,
Bízva magamban, csupán lelkemet gyötörtem,
Így hitemet most már lábaid elé vetem,
Ha együtt könnyebb, úgy mutass utat nekem. |
|
M
Összerakja a szellő-harang,
a ragyogó, hipnotikus,
hervadó kompozíciót,
fosztogat a vidám muzsikus. |
|
H
A távoli hegyek kékek,
festményen megörökítve
csábítón szépek.
|
|
H
Néha úgy érzem, mintha
saját ördögömmé szegődnék,
egyik énem ragyogó fény,
tiszta, egyszerű, éteri, |
|
H
Nincs enyhítő mentség a bűnben szenvedőknek!
Elszabadult szellemimádat Hold-szeánszon. |
|
M
Áll a rigó fagyott víznél,
Próbálgatna inni,
Miért nem tud, érthetetlen?
Nem akarja hinni! |
|
M
Etetgetem minden reggel,
biztosan, nem éhesek,
de, ha a Nap rájuk süt,
összebújnak, melegednek! |
|
M
Múlt őrzői, emlékképek,
albumba kötve régen.
Néha-néha előveszem,
könnyes szemmel nézegetem. |
|
M
Gyorsan jött a dermesztő reggel
szétfoszlott minden álom.
Édesanyám újra vacogva
csizmám üresen találom.... |
|
H
Körbeállták a fát, mókás az ötlet...
a karácsonyfatalp egy formás fatönk lett.
A festett díszeik gyerekujjnyomokkal,
ezüstszálakon papírangyalokkal. |
|
M
Gyöngyvérű márvány legyen a sírom,
Melybe csupán az időt temetem,
Mert legbelül még most is bírom, |
|
V
Kuszaságban rend. Izzó és hűlt pontok
egymást oltják, miket magamban hordok.
Szívvel,lélekkel kapukat zörgetek,
aggódok, féltek, amíg csak létezek... |
|
V
Magamnak kerestem,
megkaptam, örülnöm kellene,
de nem erre vágytam, |
|
V
Bíbor palástban
tündököl a rózsa,
illatos parfümjét
tüske mögé szórja. |
|
|
|
Ma 2025. június 23. hétfő, Zoltán napja van. Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|