|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Az én féltve őrzött kincsem te vagy,
Egy gyönyörű álom mely ébren tart,
Szeretlek, úgy szeretlek,
Mi lenne velem nélküled?, |
|
 V
Novemver volt,az eső esett
hideg szél kergette a fellegeket
már alig volt a fákon levél
emberek igyekeztek hazafelé.
|
|
 V
Egészséget nem tudsz venni pénzért!
A napot sem állíthatod meg!
Ezért javaslom, hogy jól bánj vele,
Légy EMBER, ne változtasson meg! |
|
 V
Elpattant egy húr, majd a második
az ember évek múltán változik
csodálkoztál, miért vagyok már más
egyre - másra érkezett a csapás! |
|
 Gy.
Én egy összetört repülés vagyok,
a szárnyak befejezetlen dallama,
forró tenyereden mezítláb lépek,
egy elveszett mosoly vagyok kacagásodban. |
|
 M
Az óra körbejár, a Föld sután forog,
a szél ma nem danáz, a csendbe kujtorog,
az ablakon benéz a Hold, s reám nevet,
sugára megsimítja árva lelkemet. |
|
 M
Lám, mily hatalmas Ég kísér
egyetlen csillagot! |
|
 M
Bárkiből lehet valaki,
ha nem átlagos akárki,
mindenki elismeri,
szeretik, ha megérdemli. |
|
 M
S hiába mondod, hogy szeretsz, ha nincs
Szivedbe' szánalom
Azok iránt, kiket az árvaság
Osztatlan súlya nyom; |
|
 M
Mindenhol élek, most éppen Tulában,
S hogy vesztek olykor vagy nyerek, nem érdekel sosem.
Volt egy aul Csecsen Köztársaságban,
Az otthonra is jól emlékezem… |
|
 M
Elringatott a friss szellő,
simogatott a langymeleg,
elbűvölt a tavasz hírnöke,
remény már bennem bizsergett. |
|
 M
Nem várok semmit csak azt hogy magad légy,
És szeress tisztán engem csakis önmagamért,
Egy fáradt vándor vagyok, semmire se vágyom,
Csak légy te a vánkosom és őrizd az álmom. |
|
 M
Pszichopata megkörnyékez
ez élteti, tudod?
ettől lesz majd végképp véged
eszedbe sem jutott? |
|
 M
És ha majd a végén úgy érzem,
Hogy, az amit írtam, semmit sem
ér, akkor a döntést meghozom:
Jobb, ha versem címét átírom. |
|
 Sz
Emlékszem, rád gondoltam,
mikor hosszan bontakozó,
rakoncátlan hajamat fogtam,
s kontyba "hajtogattam".
|
|
 Sz
Márciusom, Te drágaság,
még egy nap és itt vagy már.
Jaj, de régen várlak már,
téged vár a sok virág,
|
|
 Sz
Eltűnt a hó a dombokról,
szellő lármázik mormolón,
madár füttyent, szeme ragyog,
könny olvad, mi belefagyott.
|
|
 Sz
Sok mindent láttam életembe
fehér lovat feketére festve.
Szép asszonyt imádva minden este,
napot a földön keresve.
|
|
 M
egy nyíló pillanat alatt
szétröpködik a madarak,
s a fűszálak közt szétterül,
búján és szemérmetlenül. |
|
 M
Nem érted, miért van ennyi igazságtalanság,
hiszen nincsen benne semmi logika.
Nem érted, miért nem világos másnak,
hogy ki a hunyó, vagy ki az áldozat. |
|
 M
Tótágast áll a világ,
gyökéren nyílik virág.
Közel van a messzeség,
beteg lett az egészség. |
|
 M
Tudnod kell, hogy a szavam mit ért
amikor könnyeztél mert sírtál
érted voltam, mondd, ugyan kiért
ott voltam nyomodban, ha hívtál... |
|
 Gy.
Csupán egy Bájos arc,
maga, nem istenít,
Csel csak, s dicséretért, nyilván,
kell néki más Csel is. |
|
 Gy.
Bimbózik a hóvirág,
bóbiskol a réti ibolya.
Lépdel lábnyoma után...
s már csitul zord idő sikolya. |
|
 V
A pillanatba dermed a pára,
valahol tóba pottyan egy aprócska ág,
elnémul minden a békavárba`,
s bókol előttem egy magányos virág... |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
