|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Síró folyó, felhős bércek,
Veletek de együtt érzek!
Lelkem, mint a tél sirálya,
Száll az ismert, kedves tájra. |
|
 Sz
Előttem a csodás világ,
mögöttem ködbevesző múlt.
Lábam most a jelenre hág.
Az én egem fölém borult.
|
|
 Sz
Pár perc a lét,
mégis mennyi csepp gyűlik tengerré,
mennyi sóhaj szállna kiáltássá,
ha válhatna mérhető valósággá?
|
|
 Sz
A jatagán
Karakán kés;
Funkciója… ölés.
Jó hozzá... ölelés...
|
|
 M
Emlék csupán a vággyal gyűrt lepel.
Vöröslő nap az égre színt kever. |
|
 M
Az ablak nyitva volt,
világított a Hold. |
|
 Sz
Megjött a Tél
tagadhatatlan,
szokatlanul hideg van,
|
|
 Sz
Anyám mély szemében annyi bú lapul,
de ő a bánatát tűri szótlanul.
Nem panaszkodik, csak néz az ég felé,
ha jő a fájdalom, s kést hasít belé.
|
|
 Sz
Fegyvert fogva
szemembe véreső csepegett.
Vállamon teher ült
ördög képében.
|
|
 Sz
Félbehagyott
Versek szegény, halkuló rebegése,
Félbehagyott
Sírás halkuló, békélt szepegése,
|
|
 Sz
Szállnak felettem az évek.
Kicsit búsan rájuk nézek.
Rabszolgasors, miben élek,
s nem tudom, még mit remélek!?
|
|
 M
Ez az élet olyan végtelenül naív,
Nap mint nap képes, szenvedni a szív,
Pedig szeretni volna jó, ha lenne kit,
De engem manapság, csak az ital boldogít, |
|
 M
Bánatukban könnyeznek a felhők
A színes levelek táncot ropnak. |
|
 M
Miért nem reagálsz normálisan? Kiszakadsz, elkötöd magad?
A zúzott port is ketté szeled...
Már sem szavakban, már sehogy sem cipelhetem egyedül a szerelem súlyát. |
|
 M
Tündökölsz fényesen
még akkor is, ha
dideregve csörren
száz meg száz levél. |
|
 M
Viharos, hideg szél
elfújta a kalapom,
letépte a fejemről,
én utánna szaladok. |
|
 M
Ma oly’ nagyon… plötty vagyok.
Nyomom látszik a havon,
De nincs is hó, így vakon
Megyek vagy csak… cammogok? |
|
 M
Őrangyalunk eljön,
S földi kötelékünk
Elszakítja, s már csak
Emlékekben élünk. |
|
 M
A világ közepe, ahol én vagyok,
jól látni innen a holdat, a napot.
Megvilágított úton életerő. |
|
 M
Mindig féltem, de tudtam,
mutatni nem ildomos,
kételyeim voltak még
létezésem jogán is, |
|
 M
mindig van valami,
ez erős állítás,
soha nincsen semmi,
ez erős tagadás. |
|
 M
Némán állok, előre meredve,
Némán figyelek, nyomaitok nézve,
Hogy kerültem ide, nem emlékszem,
S az utat visszafelé nem ismerem, |
|
 M
Már õsz az idõ; a rétek
ájultan feketéskékek,
fakó a lomb, |
|
 M
S hagynám, hogy a csókjaiból
reám százat szórjon,
míg a sírás fojtogatva
feszíti a torkom. |
|
 M
Bágyadt vagyok, épp ásítok,
Szememből egy könnycsepp gördül.
Hangulatom most búskomor
Közelben valami dördül. |
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
