|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Kulacs az oldalamon lefetyeg,
Benne a csend hangja már egyveleg.
Vizem már elfogyott, úgy szomjazok...
|
|
 Sz
Uralkodhat a tél,
a természet erejét
megtörni nem fogja...
A hóvirág, hogy hogyan,
|
|
 Sz
Füstszürke szivárvány lebeg,
lepke, az állatmenhely felett.
Vonyít és ordít, fojtogat a kín,
átsült húsuk szálló lelkükre pereg.
|
|
 Sz
Mivé lett, mondd, a szép remény,
mi oly sokáig éltetett,
minek a szárny, a költemény,
ha nem szeli a kék eget?
|
|
 Sz
Téli álmot alszik az erdő,
tisztáson őzek osonnak.
Vidám vaddisznó csapat csörtet,
vad etetőnél tolongnak.
|
|
 Sz
El sem hiszem, hogy már csak a múlt vagy nekem,
átvirrasztott éjszakán lelked keresem,
hogy fáj-e a seb, melyet okoztál vele
nem érzem talán, mert még mindig szeretem?
|
|
 Sz
Ezer nővel sem cserélnélek el,
mert ezer nő sem ér fel Veled!
Öregnek érzem magam,
s nyomorultnak.
|
|
 Sz
Igen tisztelt tévéadás, most szombaton, szinte bőgve,
A tévéhez rohant minden dácsabeli gondozott,
S ahelyett, hogy mosakodna, enne, szúrna és kidőlne,
Ez az egész bolondház a képcső előtt szobrozott.
|
|
 Sz
Mit nem szabad?
hétfőn heverni,
kedden kedvetlennek lenni,
szerdán szörnyülködni,
|
|
 Sz
Uram, ha a barátom vagy,
ahogyan a szentek előtt dicsekszel,
parancsodat írásba add a halálnak,
a lovamat és ne a szüleimet vigye el.
|
|
 Sz
Hányadik a sorban
megszámlálhatatlan
és unalmas mint minden .
|
|
 Sz
Szeress, s lesz mindened,
így szól a Szeretet;
Rendben, de szállításonként
kérhetne méretet.
|
|
 Sz
A tél és nyár közül
igent utóbbira
mondok, ki nem ürül
szomjas létem kútja.
|
|
 Sz
Arccal előre,
Az élet, nem néz hátra.
Múlt-uszályt visszük…
|
|
 Sz
Voltam neked
semmi se,
rájöttem remegve.
|
|
 Sz
Ijedtségem nőttön-nő,
Mit hozott ez a jövő?
Ilyen nagy tél sosem volt,
Ami esett, megfagyott!
|
|
 Sz
Megrendült a föld alattam,
elmerülök a salakban.
Egyre mélyebb, egyre mélyebb,
|
|
 H
Elköszön lassan a hó, a fagy…
Költemény, ünnepi óda vagy!
Amikor hallak, és átfon a
szavaid bíborló bársonya, |
|
 H
Előbújik a bágyadt napsugár,
bár nagyon hideg még a február.
Dirmeg- dörmög a Tenyeres- talpas,
aludni már ej nagyon unalmas! |
|
 H
Külsőre egy hideg, marcona legény,
jobban ismernéd, a szíve a helyén,
nem egy bűbáj, nem vonaglik előtted
kedvessége is kicsit néha felhőtlen! |
|
 H
Kínában jártam nem egyszer,még tiszta
volt az égbolt a nyomor nagy volt.
Egyszer csak elkezdtek építkezni,új
világot kezdeni.Megindult minden mint a lavina, |
|
 H
Végtelennek tűnik ez a tél.
Selyempapírba csomagoltan
várakoznak a rügyek; |
|
 H
A Szó a szeretet jele,
mit Hallgatunk,
míg hang s fül híján teljesebb
kapcsolatunk - |
|
 Sz
A vidék másba öltözik.
Az arc: göcsörtös némaság.
Hittel, daccal! – mint a fák.
|
|
 Sz
Az ég levedli fehér terhét,
kiontja selymes bársonyát.
Lassan ébredezik a lusta lét,
a köd ringatta képregényen át.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
