|
Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Örömtáncukat járják a hulló falevelek:
Okker, arany ruhában perdülnek-, fordulnak.
Dér- ütötte a róna, ünnepel az enyészet
Kandallóban tűz pattog, meleget koldulnak.
|
|
Sz
Szavak,szavak,csodaszép szavak
Szerelmesen elsuttogottak
A méregből,sértőn odavágottak
Hogy csak jobban fájjanak
|
|
Sz
Rabok szeme is vörösbe lobban,
Koldusszegények, lázadnának.
Gőgös-keményen szembeállnak,
Ily düh dúl téli ordasokban.
|
|
Sz
Több évtized emlékeinek,
Büszke szobra az emlékezet,
De ami elmúlt, nem tér vissza,
Már csak megkopott relikvia,
|
|
V
Az öregségről nem tudtam semmit.
Szembejött velem ócska ruhákban -
szakadt kardigán nyögte keservit,
lábán bakancs, sosem látott pertlit... |
|
Sz
Bajok tengerében, végsőn fulladozunk,
Egymást letiporva, légzésért kapkodunk!
Jajveszékelésünk betölti a teret,
Nincs, ahogy szeretnénk, várnánk a készeket!
|
|
Sz
Mint egy álom, csillog-villog, cseng és bong,
kacsalábon forog, mint látomás, a kastély,
sziporkázik tornya a cukorsüvegű hegy tetején,
ködbe burkolózik, mint maga a remény...
|
|
Sz
Mikor jó voltál hozzám,
én is Tehozzád.
Egyszer csak eltűntél,
azt sem tudtam hova mentél.
|
|
Sz
Kopaszfoltos feje,
váladékos szeme,
ráncos bőre.
Elcseppen a nyála,
|
|
H
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz |
|
H
Hagytad, hogy szétfújjon a szél,
magjaid, ma már másoknak teremnek -
királya voltál fényes trónteremnek,
s eladtad olcsó álmokér’. |
|
Sz
Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal,
Az ember meg papol a jóról és a szépről,
Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal,
Mert nem vevő a valós állításokra, már régről.
|
|
Sz
Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra,
a félelemre, a boldogtalanságra?
A tegnapra nyíló ajtó félig csukott...
néha még átlépek rajta, visszajutok.
|
|
Sz
Szürkeség görbe tükre,
Egy életútnyi krónika,
Bele nézve vet szemükre,
Mindent arcunk vonala,
|
|
Sz
Hősünk szíve nagyot dobban,
ahogy az üveg a földre érve
nagyot koppan.
|
|
Sz
Harangoznak a virágok,
Szépé teszik a világot.
Csillagot rak a szemekbe,
Vágyat ültet a szívekbe.
|
|
V
Egy nő halálakor vigasz
az óra hangja is,
az undok szél zúgása pár
percig felszabadít, |
|
Sz
Ez az ősz most zordabb, mint régente,
érdekes talány az évszakokra
utólag is visszanézve...
Miért zúg mérgesebben a szél?
|
|
Sz
Lennék levél tavaszi ágon,
virágillatra vágyom.
Lágyan ringatna a szél,
a fák életéről mesél.
|
|
Sz
Most, csak Neked írok egyedül
Mert így nekem, semmibe kerül
Szeretném, ne mindennapi legyen
Többé ne felejthesd el soha sem
|
|
Sz
Dús kincstárát megnyitotta az ég,
Pazar pompába vonta a földet,
A szabad május lábai elé,
Szőnyeget terített,virágos zöldet.
|
|
Sz
Vagyok a szél
Ki gyenge és erős, dalol és mesél.
Vagyok a nap
Ki kacagva szórja a sugarakat.
|
|
Sz
Gőgösen dübörög a telihold szárnya,
Az ég tetején magas fokon trónol,
Hajtja a becsvágy a nap nyomán járva,
S alant a sötétnek minden behódol,
|
|
Sz
Ősz vére csorgott rá a fákra,
halódik már, bár nem halott.
Még mókus ugrál ágról-ágra,
s a harmat dérré megfagyott.
|
|
Sz
Ha tőletek azt kérdeznék meg,
barmok szívesen lennétek, –
mit felelnétek erre,
|
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda, Lukrécia napja van. Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|