|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Meghitten szólt egy szürke liba a fehérhez:
„Sétáljunk együtt oda az erdő széléhez,
a friss zöld fűben jól fogjuk érezni magunkat
mert társaságban a libák jobbat gágognak.”
|
|
 Sz
Kinyílott a jégvirág az ablakon
fagy karcolt, festett jégkristály szirmokat.
Tollasak a kopasz fák a ligetben
szellő hint csendben zúzmara- álmokat.
|
|
 Sz
Átfonja lényedet szeretet virága
Advent ünnepének égő gyertyája.
Gyújtsuk meg most együtt és égjen lobogva
Szeretetünket mindenkinek elosztva.
|
|
 Sz
A fényeken túli rendezett káosz,
Kaotikus árnya az éjfekete kozmosz,
Köd áztatta kabátként terül szét rajtam,
Fekete éjköntös, mit magamnak varrtam,
|
|
 V
Rázd le a nyomort egy tisztáson hamar,
szökdeljél futva, míg senki sem zavar -
azzal se' törődj, ha emberek jönnek,
rokon a vágyunk... dehogyis különbek. |
|
 V
Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok,
Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok… |
|
 H
Hiába, hogy csak átutazók vagyunk
ez örvénylő világban,
áttetsző, gyöngyfényű fura lények
emberi maskarában. |
|
 H
Elrepült a kékmadár,
Nem jön vissza soha már.
Képzelet a szülő anya,
Visszajönni sose hagyja. |
|
 H
Igricek unokája vagyok,őseim
mind vérbeli magyarok..
Kik ha látnák mi történt hazánkban,
hadat küldenének hamarjába. |
|
 H
Őseink lerázták az igáinkat!
Mi elfeledtük ősi imáinkat.
Ők naggyá tették e büszke Országot!
Mi naggyá tesszük a nyomorúságot. |
|
 H
Az egyszerű halandó
csak ámuldozó, ámuló
Mennyi rengeteg víz
iszonyú erők egy helyen |
|
 H
Vágyódom nyugalomra,
pihenésre, kikapcsolódásra. |
|
 H
Úton barnul egy nagykabát, éj festi meg.
Kék-hó, fényt rászitál, hullajt darás-deret.
Csillámló lábnyomok elfogynak szem elől,
csipke-nász terítőt havaznak pőre fák. |
|
 H
Egy szomorkás régi dallam költözött fülembe
dúdolgatom, akaratlan könny szökik szemembe.
- "Ha nagyon feszítik elszakad a húr is,
ne bántsd a szívemet fáj az nekem úgy is." |
|
 H
Ma az ember ha nem első
második helyen már vesztes,
mindig első akar lenni
de ott, csak üresen nyeldes. |
|
 H
Megveszekedett angyal szállt alá az égből,
Kitépte az életet szívem mélyéről,
S hiába, lélegezni már régen túl késő,
Nincs kedvem, és nincsen levegő, |
|
 H
Ködöt lehel az őszi szél
színes levelet fosztogat.
Lantot penget halkan s hozzá
friss, bőség- tálat osztogat. |
|
 H
A dél szinte már
testemhez ér,
oly' közel kerül; |
|
 V
Mérlegeltem, mit elértem, majd
következett, mi rajtam túltett -
révedésem meddő kaland; nincs,
mi feldobna, unszolna újfent.
|
|
 H
Apró buzgár, élet-forrás
Fekete-erdei bölcsőn;
általbukik kút káváján,
s amint feltör szülőföldből; |
|
 Sz
A titkom mit jelent?
Múltat, jelent, s jövőt!
Egy láthatatlan valóság az arcomon.
Hiszen ez egy maszk, mely szorít!
|
|
 Sz
vízparton megtörő
csobogva visszafröccsenő
hűvös permet konokságával
gondolataimban vagy folyton
|
|
 Sz
Nem voltál nagy szám, csak egy kislány,
Szívemben, mint égi szivárvány.
Szép, színes álmokat kergettem,
Nyugalom volt a szívemben.
|
|
 Sz
Heverek a forró fövényparton
Mellémlapul a halovány Tisza
Szomju kezem, puha vizében tartom
Mint ahogy játszom szeretőm hajával.
|
|
 Sz
Soha nem feledem az átható szürke szemét
És ha nézett, így kutatta ember agyvelejét.
De elfutva sem lehetett, venni az elejét… |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
