|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Bimbók nyiknak,
minden sarkon
virágot árulnak.
Nap fényében, |
|
 H
Estefele lenyugszik már a völgy elszenderegve,
Est már lassan lepirul az ormiról…
A templomtorony lakója megszólal elmerengve,
Régi hangon és szépen, de szólva-szól… |
|
 Gy.
De íme, szemlesütve álldogálunk
a bűneink mi tétován tetézve,
s e balgaságra nemsokára ráun,
utódainknak árva nemzedéke. |
|
 Gy.
Virágozzék a fa dúsan,
Koszorúzza zöld levél.
Zsöndűljön az elvetett mag,
Ringatgassa enyhe szél. |
|
 Gy.
Üres, nem ábrázolható,
valamire váltható.
Jelentése rossz vagy jó,
rossz, ha semmirevaló, |
|
 H
Szőke lány
ház tövében
viola kezében,
tokja előttem, |
|
 H
Malomkerék semhogy rögtön áll le,
Ha faragott nyilat lőnek bele…
Malomkerék semhogy rögtön áll le. |
|
 Gy.
Szerelmed engem úgy hevít tüzével,
akárha volna megpakolva kályha,
ezernyi voltja izzva minden éjjel
belém hasít, miként szokott a rája. |
|
 Gy.
Szülői ház… Az vagy nekem…
Most töltöm végső éjszakám itt.
Oly tágas lettél hirtelen,
Tenyérként ismerem szobáid. |
|
 Gy.
Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? |
|
 Gy.
Múzsám, Te édes! Ó, Juditta.
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám! |
|
 Gy.
Mikor karod kinyújtva álltál,
emeltelek, s öleltelek,
hiába, negyven éve immár,
meleg nyarak, hideg telek. |
|
 Gy.
Az én Múzsám nem berkeken lakik,
Hanem a Tiszánál, csalit között;
Majd úgy röpül, mint álmodó madár,
Suhogva, holdas éjjel, nád fölött. |
|
 H
Kedves jó madarunk immár Isten veled,
Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,
Amit a kis Pali tart kalitkád elé,
Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét. |
|
 H
A bánatommal ím, feléd futok,
az éjszakáimat vad és konok,
miértek árja fájva gyötri át,
de hajnalodnak érzem illatát.
|
|
 H
Egy korábbi életemben
más világban nevelkedtem.
szegénységben, de békében,
nem kellett a hatalomtól félnem. |
|
 H
A csend,
Álarcban van!
Esend'… |
|
 H
Forog a föld,forog a kerék,senki
nem tudja mi lesz a szomorú vég.
Kik ma még uralmon vannak,ki tudja
mi lesz velük holnap ? |
|
 H
Téged hiszünk, nagy Isten,
Mindenható király!
Ki földön és az égen
Örökké vagy s valál, |
|
 H
A gyermekét az anyja, s apja féltve
terelgeté a férfilét felé,
olyan vigyázva, úgy vezettem én be
szerelmem izzva glóriád elé. |
|
 H
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz. |
|
 Gy.
Tudom, úgysem jössz ide…
Én várlak szívem melegibe…
Reménytelenség… |
|
 Gy.
A téli szél jeges hiányodat süvölti,
kisepri mindenem, nyomán üres vagyok,
az ingemet szakítja, s egyre azt üvölti,
felejtsem el varázsod és a tegnapot. |
|
 Gy.
Ámde a nő lángszemében ég...
Életünknek fényes napja,
Ajkain pirúl a kedvesség,
Hóditó egész alakja. |
|
 H
Rám nézett, szépséget adott rám
és én az enyémnek éreztem,
boldog voltam, mintha csillagot nyeltem volna.
Megengedtem, hogy képzeljem |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
