|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Voltál erdő: virágos, — voltál nappal: világos, —
(bizodalmas, kedves.)
Karácsonyfa: csillogó, — ezüst dió, mogyoró, —
(boldogságos játék.) |
|
 Gy.
Domboldalon sűrű erdő,
lombja tűlevelű fenyő.
Fagyos télben is zöldellő,
susog benne halkan szellő. |
|
 H
Esik az eső,nagy a pocsolya,nincs
esernyőm,lyukas a cipőm,üres a zsebem
soha nem gondoltam,
hogy ilyen lesz az életem. |
|
 Gy.
A nyár a télidővel egybeolvad,
közöttük átvonulva fellegek
dörögnek és az áradás sodorhat
a pusztulásba minden életet. |
|
 Gy.
Ma szembenéztam önmagammal,
s révedezni láttam két szemem.
A számra ráfagyott
a mosoly, s mint ráaggatott |
|
 Gy.
Gyerekként mindenkinek és mindenhol azt mondtam:
Mikor nagy leszek és független
Vörös ruhám lesz, mint a tűz, énnékem…
A legszebb és legszemtelenebb sokaknak szemében. |
|
 Gy.
De kérdés, hogy hogyan,
Az idő meg élet rohan,
Minden múlik, és nem fogan. |
|
 Gy.
De akkorára béna szólamok
ha hullanak csupán a szürke égből,
s te nyálcsorogva egyre hallgatod,
amint ködén a balga sorsod eldől, |
|
 Gy.
mert a nyár tőlem még el sem búcsúzott
csak a hűvös őszi szél ébresztett reggel
ahogy süvöltve tépte a part menti lombokat és
egy-egy megsárgult falevél már táncolt körülöttem |
|
 Gy.
Fa voltam, sok-sok éve,
Nyírfa egy kőszirt oldalán,
S a hold keze fehérje
Fésülte zöld hajkoronám.
|
|
 Gy.
Csenddel üzenek, parányi gyertyafény,
mely halkan osztja meg, hogy alszik már a lét.
Kedves - halk sugarát, halkan kúsztatja fel,
csillogó porfelhő, s a Nap sem kel már fel. |
|
 Gy.
Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus. |
|
 H
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem,
Az időm csak halad, de lehet, rosszul fogalmazok, inkább a végzetem…
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem. |
|
 H
A múlt elmúlt, nem tér vissza,
a jelen folyton változik,
mégis folyamatosan létezik.
A jövő ismeretlen, |
|
 Gy.
Szárnyát bontogatja a méla ősz,
rőt, s aranyban pompáznak a lombok.
Olyan „büszke, mint a pénzes szatyor”,
hisz ismét bőségtálat ontott. |
|
 Gy.-
S ha majd a művedet vadul felélték,
e gyáva horda újra konc után kutat,
nekik csupán a pénz marad mi érték,
|
|
 Gy.
Legtökéletesebb az ember
Az Isten alkotásai között.
Ezt hirdetik, tanítják a tudósok
Komoly hittel, buzgó igyekezettel |
|
 V
A tóra ősz ezüstje száll a csendben,
a víz fodorja ringva intonál,
amint karolja fűz sodorta lelkem,
s amott közelg a rozsdaszín halál |
|
 V
Szomorú vagyok, kezdetnek ennyi,
Ilyen érzés a bőrömben lenni,
Ez a gúnya valós, nem mézes máz,
Gyönyörű lélek körött romos ház, |
|
 V
"Lesz még egyszer ünnep a világon!"
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog lesz és szabad.
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad… |
|
 Gy.
Én, kedvelem, a csendes
esőt, az őszi erdőt. A hulló
leveleket, a rőt és barna
színeket. Imádom, a diót, |
|
 Gy.
Leszek a meglepő döbbenet,
az aki fel nyitja végre a szemedet!
S aki megérinti a lelkedet,
hogy újra meg újra magyar lehess! |
|
 Gy.
Messze az édeni nyár szaka, ősz szele billeg a fákon,
hallgat a fű, s a bogár motozása kihallik a csendből,
vézna kezek kalamolnak az alkony előtti homályon,
gyűjtik a télre a fát tüzelőnek, ijengve az őrtől.
|
|
 Gy.
Az a lényeg: észnél légy...
másfelé menj élményért -
kerüld el a nézését,
hogy megéld a hétvégét.
|
|
.jpg) Gy.
Kócos rongyos, vézna kis lányka,
alig öt-hat éves talán,
oda vetett martaléka a tuberkulózisnak. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
