|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Most milyen lángvörös a mező,
lázas, szenvedélyre éhező,
bársonyos, szinte tüzel, perzsel,
míg búgó szellő felhőt nyergel! |
|
 H
A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők. |
|
 Gy.
Torokon tobzódik csapzott kedvem
fekete májusa haló tavaszoknak,
Rothadó szirmok fanyar illatából
öröktemetések tömjénszaga száll... |
|
 Gy.
Csillagos éjen ért az ábránd,
északi hegyünk büszke szirtjén.
Ezt a sok lopott boldog percet
te is láttad szemem íriszén? |
|
 Gy.
Olümposzán az isteneknek
gerinchajolva járulunk eléd,
(amint te képzeled) de jobb lesz
ha gőgödet hamar felejtenéd. |
|
 Gy.
Jön az éj,
és szívem jő hozzád,
keblemben
nem érzi jól magát. |
|
 Gy.
Hiányzol,
ahogyan a nyakamhoz érsz
az a pillanat, ami itt deremed még
az emlekek fakuló szín-foszlánya |
|
 Gy.
Nem érti, amit a Mester beszél:
újjászületni? mi fán terem?...
Bénázik vakon az értelem;
tapasztalással szűnik e rejtély.
|
|
 Gy.
Rád gondolok minden este,
van-e ki ágyadat megvesse?
Jön-e álom a szemedre?
Régi életed feledve, |
|
 Gy.
A kis Tiszán át karcsú híd vezet,
Borongva állok a zöld víz felett,
Mely szilaj ifjúsággal, boldogan,
A mármarosi bércről most rohan. |
|
 Gy.
Olyan, mint egy Tündérkert, díszes,
libben benne sok élet!
Lelkem rozsdás kulcsát nyitotta,
jó, hogy itt, köztük élek! |
|
 Gy.
Hiába hát, kitelt a szép idő,
az ősz ködök szelíd varázsa jő,
a rőt avar zörögve hull alá,
zenéje sír, akárha hallaná, |
|
 Gy.
A költészet
Minden vers költemény,
valaki költötte,
de még nem poéta, |
|
 Gy.
Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen,
Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben.
Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak,
De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak… |
|
 Gy.
Mily festői, a látvány!
Kosaram megtöltöm, - de még
állok, mint a sóbálvány…..
oh, egy méh köröttem zenél! |
|
 Gy.
Jobb híján keresem én a beste magányt,
Meg, ha van a boldogság védelmi kardját...
Jobb híján keresem én a beste magányt. |
|
 Gy.
A nyár a köntösét terítve, halkan
kisurran és nyomán az ősz betoppan. |
|
 Gy.
Mert a fia egy lagzis házban
Bedöngölte félnép fejét,
A Sors ellenük zúdította
A méhkas-uras vármegyét. |
|
 H
Jégeső kopog,
Téli… elő reggelen.
Hideg is támad. |
|
 Gy.
Isten, aki láttad
E roppant vihart,
S nem nyújtál ügyednek
Védelemre kart |
|
 Gy.
Itt lángom ellobog.
Boldogsághoz végül már
elég az, hogy Jézus vár. |
|
 Gy.
Százszorszép, boglárka,
Két csinos virág,
Mesél tavasz jöttén:
Napfény a világ. |
|
 Gy.
Kihalt a táj, fölötte szürkülő ég
borítja fátyolát a némaságra,
habár a háború lezáratott rég,
de részegült atomsugár az ára. |
|
 Gy.
Láttalak a patak partján, ruhákat mostál,
Csilingelő hangoddal,gyönyörűen daloltál.
Karcsú derekad meg izgatott,szoknyádba
A szél belekapott,szép lábaid sokat mutattak,
|
|
 Gy.
Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül... |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
