|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy.
De még talán a balga lelkeink kimenthetőek,
tavaszra égi langy esők megint fehérre mossák,
s a lét zsinórzatán, miként fehér ruhák, keringnek,
szerelmeink a május éjszakákra visszakapják. |
|
 Gy.
A kukoricaföldön űlök, várok,
Tán arra, hogy a varju mikor károg
És mikor kell zengő cínnel tovaűzni.
|
|
 Gy.
Ne tétovázz, ha ellenedre kelnek,
a kardodat ne hagyd bután hüvelyben,
emeld, mutatva azt az égieknek,
veled maradt, ha kell a harci szellem!
|
|
 Gy.
Kezét kinyújtva mosolygott reám,
S nem volt szemében vétek, félelem:
„Jöjj, játssz velem” szólt „szánj rám kis időt;”
„E kisgyerek te voltál – azelőtt...” |
|
 Gy.
A költőnek lángkeblében
Kínos, édes érzelemmel
Mely derűlet s alkony vív!
Mondjátok meg, ó, mi az, |
|
 Gy.
Megérzed,ott bent a fájdalmat
Melyet ez az üzenet neked ad ?
Mely,mint a körök a víz tetején
Végigszaladva,némán véget ér? |
|
 Gy.
Finoman csússzál egy fénysugáron
És enged melegedet lábamra hullni
Érzékien, ott az ágyon.
Nehogy megállj a csókban, |
|
 Gy.
Március idusa
Petőfi forradalmának napja.
Csillag volt, a szabadság csillaga,
Verseiben, karddal küzdött, |
|
 Gy.
A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
Gondolatot kiírni, vagy eltemetni? |
|
 Gy.
Tél szorítja még a tájat,
bár az enyhülése várat,
kandikál a hóvirág,
mintha testet öltve végre |
|
 Gy.
Zengő kedvvel rádobolnék
Kéklő égi ablakokra,
S vidám szívvel ráköszönnék
A kifestő csillagokra. |
|
 H
Feltettem versemet,
Remélve megmozgatja a sziveket
amiben nem volt más csak
hazaszeretet. |
|
 Gy.
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem! |
|
 Gy.
A múlt ködén megannyi kép dereng át,
szorítva szívemet gomolyködével,
a boldog éveim romantikáját,
megélem újra mind elém letérdel. |
|
 Gy.
Zúgva sikolt az "Egy gondolat..."
Csaták füstje, bibor véreső,
Szárnyaszegett száz magyar álom,
Könnybe, búba, gyásztóba vesző. |
|
 Gy.
Zenéje halk szól,
Fej szegve lenn,
S az ujj mind táncol
Egy hangszeren. |
|
 Gy.
Vidd el szívünk dobogását Petőfi sírjára,
serető emlékezetünk hadd boruljon rája.
Csókolgasd meg minden rögét rózsanyitó dallal,
borítsd be a költő sírját virágos tavasszal. |
|
 H
Szabályos sorokban zsendül a vetés
a józanság egyeneseket húz
az önzés határköveket állít
és megbízható lakatot tesz a magtárra |
|
 H
Nagyon sokan mi Ábelek maradtunk,
a Káinok pedig mohón legyűrtek,
nekünk ma Pesten áll a sátrunk,
miközben ők furán Budára gyűltek. |
|
 H
Az ember nem ismeri önmagát,
életében elkövet sok hibát.
Ezeket jóvá tenni nem lehet,
az idő elmossa az esélyeket, |
|
 H
Ne nézd a múltat,maradj a mánál,
Életed mindennapi fonalánál.
Amit a múlt nem tudott megadni,azt
Megtalálhatod,ha szerencsédet jól |
|
 V
Szeretni szeretnélek
hatalmas Idegen,
barátságban szeretnék élni veled,
mint repkény, mely óriás |
|
 V
Bagoly és Cirmos, szerelmük titkos,
Vízre szállt szép zöld csónakban;
Magukkal mézet, s pénzt – volt temérdek! –
Vittek ötfontos bankókban. |
|
 V
A rezdüléseid figyeltem éjjel,
amint az álmaid fonódtak egyre,
az arcodon megannyi rebbenéssel,
aludtad át a pirkadást sietve. |
|
 V
Vágyok a cicád kutjába,
Vágyok a melled halmára,
Vágyok a hátad síkságára,
Vágyok a feneked dombjára. |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
