|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy.
úgy fájnak az emlékek,
amelyek téged idéznek,
mikor ziháló melled eszeveszett
taktusban vergődött |
|
 Gy.
Rózsa illatok,
Meg még orgona is kezd!
Újuló napok… |
|
 Gy.
Ha madár lehetnék, repülni tudnék.
Széttárt szárnyakkal felemelkednék,
mély tenger felett, magas hegyek fölé,
szabadon szállnék, mint a szél. |
|
 Gy.
a baromfiól tetején
a vén kakas, furfangos és merész.
Megállt egy róka lenn,
a hangja, mint a méz. |
|
 Gy.
A helyett, hogy sírnék, öreg, balga lélek,
Kinek az élettől nincsen mit reméljek.
A'helyett, hogy írnám a végrendeletem,
Íme, bolondmódra lantomat pengetem. |
|
 Gy.
Megannyi éjszakámon át forogtam,
idézve arcvonásaid remegve,
karomba visszavártalak, titokban
szerelmem égető öled kereste. |
|
 Gy.
Parton látomás
Izgatja kedélyemet.
Gondolásom zaj… |
|
 Gy.
Hazug a maszk, s míg grimaszol,
Arcunk, szemünk takarva jól.
E „trükkért” azzal fizetünk,
Hogy vérzik, megszakad szívünk, |
|
 H
Meleg front,
Hidegfront,
Szovjet Donnál… front. |
|
 H
Kielégíteni mindenkit nem lehet,
mert maguk felé hajlanak a kezek.
Kik közel vannak a teli fazékhoz,
leszedik a javát,amíg te alszol. |
|
 Gy.
Száguldó, nagy harci éneket
illene harsogni most,
megfújni friss tüdővel érces hangú
tavasz-trombitákat. |
|
 Gy.
Kövek között a gyors patak
minő varázsosan szalad,
vizén az ébredő tavasz,
akár a szertelen kamasz, |
|
 Gy.
Ó, telidél, fele nap,
Neked főhajtás jár!
Fenn az ég, ha ég, és a Nap, mint rég,
Indul nyugatnak honába már.
|
|
 H
Bújjunk már mi össze, kissé testben-vétkesen,
A nagyon vágyott testedben, de nem lélekben. |
|
 Gy.
Ha a lelkem halhatatlan,
anyag nélkül suhan halkan,
az élet himnuszát dalolja
végtelen időkön át. |
|
 Gy.
Teríti langyulón a kertemet
ezernyi csábos illatával,
varázsa táncolón telet temet,
amint csapongva légbe szárnyal.
|
|
 Gy.
Az őszi kert kedvembe járt
Rózsáim szerte megsiratni;
Jaj, búcsú-bimbó, néked annyi,
Ha kelyhed langy esőre tárt, |
|
 Gy.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, |
|
 V
Tudod egyáltalán ki vagyok ?
Vajon lelkemben milyen lehetek ?
Jó,vagy már egészen gonosz ?
Milyen lehet durva lelkem ? |
|
 V
Csodálod a virágnak színeit,
Imádod a lányt eszménykép gyanánt,
Fellelkesülsz a nagyság szavaira,
Költő vagy, minden hétköznapi bánt, |
|
 V
Félelem árad a gőgje nyomában,
nincs hova futni előle tova,
féktelenül kaszabolva, pofátlan
ömlik eléd agyafúrt vigyora. |
|
 V
Mint kiégett csillag, esek napfényre,
Vágyok, repülnék a tied napfénybe…
Mint kiégett csillag, esek napfényre. |
|
 Gy.
Elnézem azokat a magas fenyőket
egyre csak nőnek a magasba törnek
a hegy tetejére igyekeznek
Nappal a napért éjjel a holdért |
|
 Gy.
Fényeső sem hullhat olyan nagyon szépen,
mint ezernyi harmatcsepp, a csodálatos réten.
Valahányszor csillan, egy kis víz az arcodon,
én tudom, hogy velem vagy, a holdfényes alkonyon |
|
 Gy.
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs… |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
