|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Egyszer, még a messzi Afrikába
egymásba szeretett két gólya.
Így már együtt indultak a nagy útra
vissza hazánkba, a gyerekkori tájra. |
|
 H
Zuhog az eső, szakad
Nem kíméli a madarakat
Kis veréb nagyon fázik
Szinte rongyosra ázik
|
|
 V
Szeretem a nyarat, de nekem szebb a tavasz.
Fák, bokrok rügyeznek, barkát növesztenek.
Nyílik sok kis virág, sokszínű orgona,
Kinyitom, ablakom s beárad illata.
|
|
 V
A lelki fájdalom
megbetegíti a testet,
a testi fájdalom
őrületbe kerget. |
|
 V
A fuldokoló sóhaj, szinte lángol,
ahogy az ember kiszalad magából,
de akármilyen csórók, csenevészek
a tarlócsonkon visszamaradt részek, |
|
 V
Miért háborog a lelkem szüntelen,
pedig rég' túl vagyok már a hetvenen.
Orkán tombol bennem eső zuhatag,
máskor kiszáradok, mint a sivatag.
|
|
 V
Ha Célunkat - elértük már -
az Bármely kis - falat -
a Gyengeségről Beszélnünk -
az már egy jó Alap. |
|
 V
Dalolt szél és szárnyra kapta,
ez itt a rét, és megmutatta
micsoda gazdag, dús világ -
mézét kínálja száz virág. |
|
 V
A kötél pörög és forog...
Föld fölött egyensúlyozott
tánc... kötéltánc. |
|
 M
Oh, Goethe! Goethe! Goethe!
Oh, senki sincs fölötte,
csak én, csak én, az Isten,
szép öntömjénfüst hitben. |
|
 M
Esős tavasz, esős nyár,
Jelenünk öreg batár. |
|
 V
Egyszer majd,
Mint a héja
Magasban járok! |
|
 V
Mindig beléd botlok, pedig nem kereslek,
nem mozdulsz, merev vagy, mégis észreveszlek.
Fényes viasz arcod semmit sem változott,
piros ajkad vissza sohasem mosolygott. |
|
 V
Sok pofont osztott már a sors,
erejük csípett, mint a bors.
Mindegyik nagy volt, intő jel,
felértek egy-egy intővel.
|
|
 M
Szél van és éjszaka. Dörög és villámlik,
esni kezd nagy cseppekben a földeken...
borsónyi nagyságú mind, és leesve habzik. |
|
 V
Őzek vadréten,
Ebédre gyülekeznek…
Aratás megvolt.
Tüzes sugara barnít, |
|
 V
Ó Mátra csodállak, elbűvöl szépséged
Susogó erdeid zenéje úgy éget.
Fent jártam csúcsodon csodák mámorában,
Ott fent a táj még hópihe sapkában.
|
|
 V
Ahogy a Hajnal lassan
szépen kimért mozdulattal
tüzet gyújtott a hegyen éppen
tekintete a Söttbe tévedt. |
|
 V
Idősödő férfiak típusa
kopaszodik, háta görbe,
gömbölyödik nagy sörhasa. |
|
 V
Lábujjhegyen oson...
sóhaj töri a csöndet.
Kínzó aggódás lapul,
sors kalapácsa koppant |
|
 V
Leszáll az éj, langy szél susog,
míg az esti szén-sötétben,
hullám-tanyán bagoly huhog,
csillag-világ árny-körében. |
|
 V
Ha eljön majd az utolsó óra,
s megáll majd az élet percmutatója,
testemet ne zárjátok koporsóba!
Összetört szívemet kő közé ne tegyétek, |
|
 V
Alkoss tovább, ám ezért
dagályossá ne írd
Művedet, s hogy másra nincs
igény itt – el ne hidd! |
|
 V
Épp mikor a hajnal hasadt,
Ott ahol a folyó szalad,
Erdő szélén bokor alatt,
Pindurnyi élet fakadt.
|
|
 V
Amikor ketten ülünk a szobában, én hallgatok, mosolygok,
mert felét se értem annak, amit hallok, de tőle függetlenül,
látom a harmincegy-két fiatal, szép , üde arcot, lányok és fiúk, |
|
|
|
Ma 2025. június 28. szombat,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
