|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Kakukkfű közt, kapor között,
nőtt egy szál gyönge pitypang,
|
|
 V
Szinte ott hol part menti füzek alatt,
A Latorca a Bodrog ölelő karjaiba szalad,
Valahogy, úgy ahogy a pajkos szél oson,
Megleptem Jó anyám egy fázós őszi hajnalon. |
|
 M
Légy boldog kívül és legbelül,
Így kívánok Neked sok- sok kellemes pillanatot,
S örömteli születésnapot. |
|
 M
Honnan jöttünk, hova tartunk,
felesleges ezt kutatnunk.
lényeg az, hogy megszülettünk,
fontos, hogy emberek lettünk. |
|
 M
Forog a föld, a kapu széles,
hatalmas csövet szőtt a fény…
az űrből tán még jönni képes
egy vakhitű, de tiszta lény, |
|
 M
Saját gyermeket szülőként kell szeretni,
Unokát egészen másként lehet kedvelni.
Azon töprengtem, vajon mi lehet a titka?
Választ erre, unokám ragaszkodása adja. |
|
.jpg) M
...mégsem törte meg sejtek átka,
kisimogatott görcsök... lesz más...
Egy pár, falura való házra
gondolt. Erőt ad az alkotás. |
|
 M
Minden emberben ott él a jóság,
mégis felülkerekedik néha a gonoszság. |
|
 M
Úsznék az árral,
a nagy Dunában
a hullámok habjain,
egész' a Fekete tengerig. |
|
 M
Ugye szeretsz még,
kis halvány lánggal,
ég a tűz szívedben,
Ugye gondolsz rám, |
|
 V
Ég, már messziig
Elsötétült, vihar lesz.
A felhő, vastag. |
|
 H
Ha kélnek kakasok,
S a csillagok kihunynak,
Már tűzhelynél vagyok,
Be kell, hogy gyújtsak.
|
|
 H
Régen nem láttuk már nyomát,
Azt sem tudtuk, milyen,
Nem időzött sok éve már
Nálunk a győzelem.
|
|
 H
Nem tudok a fényről többet írni.
Csipkerózsikát benőtte tüske.
Befagyott szemem tavának tükre,
s lassan a szitáló hó behinti. |
|
 V
A sétálón gyors ritmusban hullanak,
a park kék virágai között
a szó szoros értelmében vett halott levelek.
Elképzelésben, illúzióban talán még hallják is ahogyan nyöszörgött. |
|
 V
Veled voltunk kedves Aliz,
Bár csak hangod hallottuk,
Megható előadás volt,
Velünk voltál, jól tudtuk. |
|
 V
Ne fossz meg minket szép dalodtól,
ne hallgass költő, légy apostol!
Szavadra vár sok szomjas ember,
szeretve kérnek, s tisztelettel. |
|
 V
Elküldtem magamtól,
még ma is bánom,
ötven év elszállt,
de visszatér az álom. |
|
 V
Holtidőben vesztegel
a tervezetlen jelen,
félbemaradt kérdések,
rájuk senki nem felel. |
|
 V
Erdőszélén egy nyári esős délután,
Feketerigó boldogan fütyül, fent a fán.
Mókusok bátran ugrálnak, ágról ágra,
Riadtan kúszik a Sikló a fa odvába. |
|
 V
a félelem
rémülten menekül,
fárad, botlik, a földre ül.
lovak sírt ásnak neki, |
|
 M
Szavakkal lősz rám, te kegyetlen.
Itt állok a célkeresztben.
Ide lőj, itt a szívem,
nézd végig ahogy vérzem. |
|
 V
Mentem elköszönni a szülő falumba,
Eladásra váró családi házunkba.
Rozsda ette kapu, lakattal bezárva,
Gaz fedte udvarát a bánat bejárta. |
|
 M
Fák lombja közt élnék veled,
ott mindig szépen süt a Nap,
fentről néznénk, hogy tekereg
az út, s roppan a talp alatt. |
|
 M
vérlakásunk előtt diófák vére
hiszen a nyesést nem tűri sem a gombát
koppanó reggeleken mégis diószőnyeg vár
a szívemből kinőttek még a csonkjuk is |
|
|
|
Ma 2025. június 28. szombat,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
