|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Rakpart… Egy csók… Elengedő –
Adieu!
Folyón le, s rád a tengerár,
Mi vár.
|
|
 Gy.
Kapaszkodunk kopár falán a létnek,
amint forog velünk a földgolyó,
de átkarol finom-puhán a lélek,
mutatja untalan, hogy élni jó. |
|
 Gy.
Krisztusom, én Péter nem leszek!
Intőn a kakas hiába szólal,
én hittel vallak,
és meg nem tagadlak, |
|
 Gy.
Meglehet, hajlongva kelet felé,
Túl okos volt a nomád nép,
Homokot szórtak a bolyha közé,
Szúrós bogánccsal etették. |
|
 Gy.
Állatvilágból fejlődött Ember,
nem teremtette Édenben Isten.
Hosszú folyamat eredménye lett.
Mellső két lábunk felszabadult,
|
|
 Gy.
Te voltál az egyetlen, aki szeretett
S te voltál,
Ki lelkével simogatta a lelkemet. |
|
 Gy.
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak! |
|
 Gy.
Sápadt sugárka kúszik az ágra,
csillan a fényben sárga kabátja,
gesztenyefának barna bogyója
hullik a földre, itt van az óra. |
|
 H
Halad a szekér, asszony hajtja a lovakat
Mellette a lánya, ki szomorúan hallgat.
- Hova,hova asszonyom kérdi egy gazda ?-
-"A városban, férjhez adtam a lányom, |
|
 H
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők! |
|
 Gy.
Az őszelő a fák között kereng már,
lehűti napjaink a nyár hevétől,
a fellegek között madársereg száll,
üzent az ösztönük jelezve délről. |
|
 Gy.
Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább a küszködés,
és nincs tovább a fájdalom.
Csak az élet, csak az öröm, |
|
 Gy.
Nem volt ébren a Mester,
vihar csapott a tóra;
vízzel telt már a csónak,
utasok félelemmel. |
|
 Gy.
Dicsérjétek a nyarat!
Fiúk!.. S én is, nyár, dicsérlek!
Tarka ruhád akadtak,
Kik csodálták, s üdeséged, |
|
 H
Lábujjhegyen lassan lépek,
óvatosan körülnézek.
Észreveszem, ha követnek,
szaporázom lépteimet. |
|
 H
Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog. |
|
 Gy.
Habár a Föld ugyan forog tovább is,
de tudd, nem oly sokára nem velünk,
marad talán maroknyi barna jáspis
kihűlt kövén a lét, amint letűnt. |
|
 Gy.
vagy csupán a gyáva szívem remeg?
Úgy vacog rozsdás kosarában,
akár az
őszi szél cibálta sárguló falevelek. |
|
 Gy.
Egy szép nagy gesztenye alatt
A kovács műhelye;
Erős a gazda, termetes,
Inas lapátkeze, |
|
 Gy.
És kik a mérlegen állva a mennybe kerülnek
visszaidézik a tévelyedetteket ismét,
értük imáik emelve a végtelen égnek
nézik az éjben a néhai csillagok estét. |
|
 Gy.
,,Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak."
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad! |
|
 Gy.
Ott várja gyöngysorát, a csodás őszi éj,
csillagok fényporát, hinti ránk a kéj.
Mely halkuló álmában, ezer felé csillan,
így alszik el minden, ember, állat, villan |
|
 Gy.
Lelkem, velem fekve pihenget árva, magányos éjszaka
A bánat melletti üres helyet, ki is tölti egymaga.
Ezt már a Hold is szégyelli, felhők közé dugja a fejét,
De hiába, ha én nem tapasztalom az élet kellemét. |
|
 Gy.
Imádság és átok.
Bíivös szent forrás és méregpohár,
Számos nagy tett
ingája, rugója, motorja, |
|
 Gy.
Múlik az éjszaka, fáklya világlik a hajnali ködben,
harcosok állnak a démoni csendben a várfalon által,
készül alatta a végzetes ostrom a bástyafok ellen,
vajh, ki marad meg e bús nap után, dacolón a halállal? |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
