|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy.
Mint a rejtvény, megfejthető,
nyomozni kell, tudás kellő.
Inspirál a kiváncsiság,
eredményes lehet a nyomozás, |
|
 H
Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika,
ki esett tehenek közt unja magát a déli
melegben és erejét hirdetni körbe rohangat
s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. |
|
 H
Mindíg kiváncsi voltam,mi rejlik a láthatárban
Egyszer elindultam,mentem,mendegéltem,
A cipőm is elkopott mire,végre megérkeztem.
Azt vettem észre,a láthatárnak nincs vége, |
|
 H
Eső verte úton nyomorultul sántikál a sorsom.
Közben meg hallom, hogy dúdol: ’éltedet hátamon hordom’!
Nem érdekli, én mit gondolok, ő az én dudorászóm… |
|
 Gy.
Akit lehet, mindenkit kibeszélnek.
Bárki jön, megy, vagy tétován megáll,
amikor boltba, vagy piacra mennek.
Körülöttük levendula illata száll.
|
|
 Gy.
S ki valamennyi közt volt legdrágább kincse,
Az a régi haza: az is elmult, nincsen.
A kiről ő zengett, a kiért ő égett:
Szép asszony, szép haza - letünt régesrégen. |
|
 H
Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem: |
|
 Gy.
Faág, lehajlik
Ónos esőben. Sok jég.
Madár ének nincs.
|
|
 H
Templomba készül a menyecske,
tükörbe nézi magát büszkélkedve.
"Az az érzésem ma lesz az a nap,
jóképű legény szeme rám tapad" |
|
 H
A vándor lassan vánszorog,
fáradt lépte, gyalog halad.
nincs otthona, nincsen célja,
lába viszi, meddig bírja.
|
|
 Gy.
Ezután kemény törvényt szab
Már a komor értelem,
S mindenfelől száz dühös hab
Játszik ön kéjén velem. |
|
 Gy.
Hadd lélegezzem be hosszan, hosszan, hajad illatát, merítsem bele egész arcomat, mint szomjas ember a forrás vizébe, és mint egy illatos zsebkendőt lengessek meg a kezemmel, hogy az emlékeket a levegőbe rázzam.
Ha tudnád: Mindazt amit látok! |
|
 Gy.
Így estefelé az égi csendben, csak nyugalmat akarok,
Fent az égen, jó messze, millió szám úsznak a csillagok.
Hallgatom a zajtalanságot, hidegben-őrségben vagyok. |
|
 H
Ismertető jelünk arcunk,
rajta érzékszerveket hordunk.
Ezek színe, helye, mérete
személyünk egyedi jele.
|
|
 Gy.
Gondold: a sors mely változékony,
Király is lett koldus árva…
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtód s szíved ne légyen zárva! |
|
 Gy.
Itt éjjel is surrannak a golyók, hasítják a hideg levegőt,
Aknák tépik fel, a havas és jeges, hóborította legelőt!
Pirkadatnak fénye metsző, nagyon hideg,
Akna is erre süvit, hidegen rideg. |
|
 H
öreg anyó vánszorog az úton,
gyenge keze görge botját fogja,
ráncos arcán fájdalom barázdák
fakó szeméből könnypatak szivárgás. |
|
 Gy.
A káposztáskert közelében,
Virágos, dús here között
Hat kis nyulacska elbeszélget,
A nyulak élete fölött. |
|
 Gy.
Hamis rejtélynek titka talmi,
Szenvedni színleg nem lehet.
Csak úgy költővé nem válhatni,
Csak úgy mássá se senkinek… |
|
 Gy.
Itt a fronton az idő mit sem számit,
Ha az órára nézel, akkor ámít…
Az órák csak múlnak folyvást, folyvást, egyre másra…
Óraketyegés, hasonlít, az utolsó mára. |
|
 H
Muskátlit ültetél az ablakomban,
Két kölömböző szinűt csodálatomra,
Azt mondtad,tükrözik szerelmünket,
Aminél boldogabb senki nem lehet. |
|
 Gy.
Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet. |
|
 Gy.
Páraköntös álomfoszlány,
ezüstszálú gyöngyfonalán.
Madártrilla, ébredő fák,
illan a hajnal, új nap vár
|
|
 Gy.
Oszlott a könnyű füst a fagyos levegőn,
S én bús szabadságtól akartam szenvedőn
Hideg, halk himnuszként magasba felreppenve
Eltűnni örökre… De sorsom úgy rendelte, |
|
 Gy.
Dúl itten a hóvihar, alá zenél az orkán,
Becsülettel kint vagyok… majd' szétfagyok a vártán.
Fronton vagyunk, itt élet-halál a tét, de nagyon-nagyon,
Befagyott szemmel figyelek, nem, mint egy hadgyakorlaton… |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
