|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Viharfelhőkből zuhan a nyári zápor,
hőségtől szomjazó földnek üdítő mámor.
Virágainkról lemossa a port,
vízcseppek csillognak a szirmokon. |
|
 M
Az egyszerű halandó
csak ámuldozó, ámuló
Mennyi rengeteg víz |
|
 M
Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság. |
|
 M
Ha elköltök minden kívánságot,
ha az időkeretem túllépem:
ki nyer majd a lélek-árverésen.
Az ördög viszi... vagy az angyalok. |
|
 Gy.
Szerettelek egykor, s most ugyanúgy szeretlek,
Nem változtatnak ezen sem évek sem életek,
Arcodon nyomát hagyja az idő kemény vasfoga,
De mosolyod mégis a mai napig a leggyönyörűbb csoda, |
|
 Gy.
Ifjú kortól a halálig
Utazunk a vonaton,
Ütött-kopott esztendőkön
Zötyögünk - monotonon. |
|
 Gy.
Tavaszi szellő selymesen zizeg
árad az élet,megtört a hideg.
Virágos mező vidáman nevet,
fényfelhő száll az ég pereme felett. |
|
 Gy.
Ölelésed, feledteti minden bánatom
Szeretve ringatlak két erős karomon
Szikrázó fény csillan a sötét égbolton
Ott ragyogsz nékem imádott csillagom |
|
 Gy.
Tűzderes paripán
illatharmat –rózsa!
Árnyék-teli erdőn
holdhoz emelkedem! |
|
 V
Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény,
Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény.
A vágyam csak hajt, szorgalmaz és szinte üldöz, velem küzd!
Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd! |
|
 V
Harmatcseppként tündökölsz ma még,
hidd el kedves, nincs itt a vég!
Könnycseppjeid letörli a Nap
hidd el, nem szűnik meg az agy! |
|
 Gy.
Az Isten odafent nem mérlegel,
Csak írja a sorsot, ahogy azt kell,
Szívéből ered, minden mit ad,
Tisztán, őszintén, belőle fakad, |
|
 Gy.
Emlékezünk… Egy kép-patak
A Lét hegy-völgyén átszalad,
S midőn a vég órája jön,
Partján lenyugszunk örökön, |
|
 V
Alkotó sarkomban ülök
Csorog rám az őszi fény
Simogat és kicsit melegít
Ellágyít,emlékekből idéz |
|
 H
Nem élhetnék veled,
Hisz az a Lét,
S a konyhában venné
A kezdetét.
|
|
 V
Ismerem a mélypontot,
merültem tengerébe,
ismerem a titkait,
már néztem a szemébe. |
|
 V
Itt van a szép kikelet,
a sok virág ragyog, nevet,
nekünk időseknek már nagyon kellett,
kiülni a napra a virágoskertbe. |
|
 V
Néha az álmaimban visszatérek én -
s nincs ahhoz fogható e drága földtekén!
Gyermekkor angyalszárnyú, bűvös otthona,
illatos földi éden, fürtös orgona. |
|
 V
Reggeli fényben vakító színvarázs,
a fák ágain, barackszín, fehér,
szirmot bontó, pompázó virág.
Bódító szirmokon, harmatcsepp csillan, |
|
 V
Megyek, mert menni akarok,
Szívvel élek és azzal is halok,
Ne várd tőlem, nem leszek más,
Nem számít, akármit csinálsz, |
|
 V
Ha egyszer már nem leszek itt
ne sírj soha értem
tudod, nagyon szeretlek is
de él'ted jobban féltem... |
|
 V
Ember vagyok
bűntelenül születtem, vagy
talán a bűnt hordozom
hetedíziglen? |
|
 V
Huszonnégy éves a Kislányom
Huszonnégy éve ünnepeltünk
Egy új, aprócska Életet,
Holtfáradtan és önfeledten |
|
 V
Nem élhetek Veled –
az lenne jó –
ha Létünk véget ér –
s a Fent való
|
|
 M
a fekhelyünk. A hársvirág kinyílt, az illat oly nehéz,
a szirma hull, a méze dús, a méh a jó vegyész.
Madár se jár. A Nap ragyogva körbenéz,
kacsintva ránk nevet, meleg sugára így becéz. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
