|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Szép volt, sovány, és árva is,
putriban álmodta álmait,
tudta; valamit tenni kell -
otthon a pulyáknak enni kell!
|
|
 Sz
Amikor a vad szél tépdesi az ágakat,
süvítve zengi feltámadó szerenádját
ismeretlen tájak felé sodorja a felhőket,
|
|
 V
Egy elysiumi idő
elérni a szobát,
hol társam várja szavamtól
üdvét, vagy a halált. |
|
 V
Hervadjon el minden virágHervadó virág hullatja szirmát,
minden szirma mintha sírna.
A szenvedő kiáltja fájdalmát,
jajgatva zokogó kínja,
|
|
 Sz
néha a lábam alá
aprózza magát a bazalt
lépcső fut lihegőn föl a csúcsig
|
|
 Sz
Üres szavak fegyverét tedd le,
még mielőtt kard sújt fejedre.
Már házaink kapuját döngetik,
öszetartozásunk lassan cselekszik.
|
|
 Sz
Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn,
Dübörögve... mint lovas had a mezőn.
Engem üldözne, de én lekushadok,
Védelmet ellene, sehol nem kapok.
|
|
 H
Rám, édes, két dolgot hagytál,
Egyik a Szeretet,
Ily adományt égi Atyánk
Díjazna szerfelett.
|
|
 H
Te különös, furcsa voltál,
derült, tiszta és ártatlan,
mosolyod is titkos volt
ködös fényedben, |
|
 H
Túl az álmokon. Kinn már a tél havaz,
magamra húzom könnyű plédemet -
üresen bámul rám a képkeret,
fáj a csend nagyon, hiányzik szép szavad.
|
|
 H
Mikor az úri, nagyvilági társaságba belépsz,
harmóniák után vágyódsz,
mikor a lényed egy eldugott sarokban megrezzen,
a halálod várod. |
|
 V
Úgy. Tudom, honnan szakadtam!
Mint a láng, ha jóllakatlan
vagyok, hév emészt, falánk.
Mit felfalok, fénybe kerül, |
|
 V
Forog a Világ kereke,
Lassan, de biztosan,
Ami eddig alant pihent,
Most, nyakunkba zuhan!
|
|
 V
Én vagyok az. ki a jót választja!
Én vagyok most egy jel!
Én vagyok, ki skarlát börtönében
semmit se rejthet el! |
|
 V
Bélyeget sütött a jellemed
idebenn a lelkemben
skarlátvörös cseppekben
távozik az érzelem... |
|
 Sz
A semmi és az új semmi között,
úgy feszül, mint egy szárítókötél,
a hosszára sok jó csomót kötök,
hogy odatorlódjon a szenvedély.
|
|
 Sz
Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem.
Ezt igazolta és most is igazolja történelem.
Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen.
|
|
 V
iskolaszelek fújnak dúlnak
tépik a fákat törik az ágakat
levelet sodornak néhány gesztenye
s dió úgy dönt még fennmarad |
|
 H
A villamos dugig tele,
Ül Száska, nézeget,
Mellette hajlott, ősz öreg
Csak áll és szédeleg...
|
|
 H
Mennyi van még?
Majd elválik…
Együtt élünk
Mindhalálig. |
|
 V
Ötven éve, izgulva,
remegett kezem és a lábam,
mentem érettségizni,
szeretett Iskolámba. |
|
 H
Váratlan érkeztél, a távolból hírtelen,
mint ahogy nyári Nap áttör a fellegen.
Boldogságunk csupán ábrándos képzelgés,
semmit nem ér, ha nincs hozzá ölelés. |
|
 Sz
Megérem én még a hetvenet?
adjam sziporkázó lelkemet?
nyújtsak én még vigaszt, hogyha kérsz
fogjam kezed csendben, hogyha félsz?
|
|
 Sz
Fehér falra firkált fekete folt
ártatlan lélek első vétke volt.
Tisztaság elleni szemét,
rontásnak indulón pecsét.
|
|
 Sz
Aggódom érted én hazám,
imákat mormolok óraszám;
megrázó az, hogy hirtelen
ezernyi idegen itt terem.
|
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
