|
Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Hozzád menekülök egy őszi hajnalon
múlt-szigetek mentén fehér álomhajón.
Pedig itt szeretnek, senki nem űz engem,
szavak lángjaitól meg nem perzselődtem,
|
|
Sz
Kedves Fiatal Társaim,
Húsz és nyolcvan között,
Halljátok nyugtató szavam,
Mely bennünk megrögzött:
|
|
Sz
Nincs kerítés, nincs határ,
szabadon száll a madár,
ha szétdúlják, szétszedik,
újra rakja fészkeit,
|
|
Sz
Rám hagytál, édes, két dolgot, -
az egyik lehetett
az Égi Atyától való
hűséges szeretet;
|
|
Sz
A végtelen tajgában, minden dombhajlat,
Tán’ a szomszédos dombhalat tükörképe.
A fenyvesen benőnek minden halmokat,
Medvének kedvence, szamóca szedése.
|
|
Sz
Okker-arany fényben úszó naplemente
az égbolt alját szenvedéllyel bekente.
Délceg szarvasbőgés hasítja az estet,
hívószava tehéncsoportot édesget.
|
|
H
Varsóba tart az expressz, a helyem – tizenhármas.
Előjel is lehetne, de rosszban nem hiszek.
Én Minszkig, útitársam meg Bresztig. Őrnagy, vállas…
Beszélgetésbe kezdünk. Nem könnyű nyílni meg... |
|
H
Lélekharang szólt, a kihalt őszi éjjel,
távoli falucska, így szenderült el.
Parányi fénysugár parázslik szegényen,
halkuló hullámok hangja szolít mélyen. |
|
H
A templomban találkoztunk, úgy tűnik:
hogy a mennyben is együtt éltünk valamikor...
Az istentisztelet után jártuk az utcákat.
- Mennyi átkozódást hallottunk az emberek szájából -. |
|
V
Akkor, azon a hajnalon összeért, remegett ég és föld,
morajlott az égbolt, mint a vadul hömpölygő tenger.
Sűrű jégzápor alól hörgő hanggal jajgatott a virág,
a kalász, és minden, minden ami sárga, piros és tarka. |
|
Sz
Álmatlanság után pirkad a hajnal
A végtelen út kanyarogva jár
Csillogón fénylik az éji zápor után
Madarak zengik víg dalaikat
|
|
V
Havazik a szívem fölött
bíbor könnyfelhőből -
esik reá jeges áldás
lélek-kesergőtől. |
|
V
Szúnyog Szilvi kecses rovar,
hosszú lábak, recés szárnyak,
nagyot csíp a szívókája,
friss vért tölt a potrohába. |
|
V
Nem tudtam, miért tündököltél,
hogy fehér arcod rózsa lett…
A határszélen úgy örültél,
hogy sugárzásod körbevett, |
|
V
Mikor sötét aknában megindul a kaparó
Várja lent, a bányászt feketeszén és bányaló
Így köszöntik a pajtások egymást JÓSZERENCSÉT!
Szénporos sötétség arcaikon árkokat vés |
|
V
Faágra ül a sárga csönd,
s míg himbálódzik odafönt,
megringva hallgatja a nád,
a besurranó víz dalát, |
|
V
Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?
|
|
V
Lecsorog a horizonton a Nap vörös fénye,
ezűstarcú teli-Hold kúszik fel az égre.
Fekete csönd borul hirtelen a tájra,
varázslatos az ég kifeszített vászna. |
|
V
Letörni rossz hatalmat
vitathatatlan jog,
kísérletedre a Világ
majd ellenállni fog |
|
H
Csendes eső, ősznyitó,
Nyárból tovább ringató… |
|
Sz
Kint a réten járok csendesen,
újból mellettem lépkedsz,
a lelkem könnyűnek érzem,
ó, te kis falusi szépem. |
|
Sz
Szamár Jani kórót evett,
s nem hitte, hogy beleszeret
ott egy csini csacsilányba,
ki a kóró szárát rágta.
|
|
Sz
Segítség! Nagy baj van!
Katasztrófa történt!
Felborult a Földünk,
Oda van a békénk!
|
|
Sz
Lábujjhegyen, lassan lépek,
hallani vélek hangokat,
néha hátra nézek, félek,
látok fekete árnyakat.
|
|
Sz
Szomorkás kedvű, sárga ujjú hónap,
függönyt ereszt a nyári dáridónak,
az arca izzad, a tenyere szárad,
és kinyitogatja az iskolákat,
|
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda, Lukrécia napja van. Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|