|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
aranyozd be a múltat csontok kövek alatt
maradnak vagy negyed századig de elkorhad
felettük a kereszt a koporsó beszakad |
|
 M
A Nap ismét ránk ragyog
És ránk várnak a csillagok |
|
 M
Gyengéd szeretet nagy gyűlöletben
Vagy nagy szeretet, kis gyűlöletben…
Ez mi a nagy különbség az életben. |
|
 M
Vége hossza a beszédnek,
milyen szép a házasélet.
A múlt idő mindent szépít,
pletykálkodnak késő estig. |
|
 M
Tiéd most a hatalom,
hass, agyam ne csak látsszon! |
|
 M
Olga és Béla hosszan elbeszélgettek
és a végén egészen jó barátok lettek,
a kereszt amit húztak közös volt,mindkettő
a sors,a társadalom kivetettje volt. |
|
 V
Látod a fényt az útnak a végén?
Nem kell, hogy félj, ha jő az idő!
Elrévedezve mennyei békén,
tudva, hogy minket így szeret Ő, |
|
 M
Amikor a köd ráborul az éjre,
Hűvös dunna alól ébred fel a reggel.
Zsibbadt földeknek harmat-lénye,
Eggyé olvad a Nap fényével… |
|
 M
De óvatosan csak vigyázva,
Mert ha nem figyelek néha
Könnyen lehet nagyobb bajom, |
|
 M
Ugyanaz még a mozdulat,
csak lassan áll eggyé a kép...
Kötélhúzás tudat alatt?
Ördögjátszmák benn – |
|
 M
Álmodj színes képeket,
Álmodj napfényes reggeleket !
Álmodj ragyogó kék eget,
Álmodj illatozó kerteket ! |
|
 M
Szép álomra vágyva bevettem egy pirulát
olyan hideg lettem, mint jégbe-fagyott virág.
/- Jöjj kedvesem, karodban fel kell melegednem!/
de ahogy hozzám értél darabokra törtem. |
|
 M
Van akit a feketével, mást a pirossal,
de inkább vissza kellett volna adnod
a gyémánt kis szívemet, nem eladnod,
így lett volna becsületes, de az Te nem tudod! |
|
 M
A Hölgyekkel udvariasak,tisztelettudóak legyetek,
Soha se bántsák őket miattatok az érzelmi sebek,
Szépen beszéljetek Velük,
Hiszen Nekik talán sokkal érzékenyebb a Szívük, |
|
 M
Sűrű fehér homály körülöttem,
utat keresek a kövér ködben. |
|
 M
Hajnalban fogok ébredni,
s a Nap a szemembe fog világítani.
Régóta várlak a szobámba,
hogy idejöjj szerelmem, |
|
 M
A köd is van már, lassan-lassan felkúszott a sok fára,
Rájuk nehezedik, és eljön az ő ideje, várva
És marad is, míg el nem megy a napnak hívószavára. |
|
 M
mesélj, majd ha eljő a csillagos este.
Meséld, nekem ragyog égbolton csillagod,
mesélj, hogy elhiggyem minden gondolatod. |
|
 M
Vékonypénzű novemberben
A Hit kis patak,
Csillagóra közeledvén
Isten – hallgatag. |
|
 M
hagyd, ó hagyd, hogy itt
megálljon egy percre,
dobban kis szíved
egyensúlyoz, persze
|
|
 V
Szeretem a nőmet, ki
sosem mondja elég,kinek
szemeiből látni a vágyódó,
tüzes szenvedélyt. |
|
 V
Mögöttem guggol a hetvenötödik,
taposom a hetvenhatodikat,
körülöttem ifjak és felnőttek,
idősek, aggok és vének, |
|
 V
Nem tudok én többé rímeket találni.
Megroppanok már a gondok súlya alatt.
Nincs erőm, se tollam értelmeset írni,
Megrémülten hallom saját sóhajomat. |
|
 M
Karcos szél játszódik
pergő levelekkel,
búcsúztatja őket
táncoló reménnyel. |
|
 M
Majd karomat megfogtad,
Nevemet kimondtad,
Felnyíltak szemeim,
S te ott álltál odakinn, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
