|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nagyanyám sose volt fiatal,
öreg volt mindig - azt hiszem -,
előttem van, ahogy kivasal,
s ahogy a széken megpihen… |
|
 V
Összetorlódik, ami van,
az idő darabjaiban,
a világ botra dőlve lép,
az Isten kinyújtja kezét, |
|
 V
Csak állok és várok,
Vártán állva… járok.
Nincs is se kaja, se pia, se nő,
De bízok, élet ehhez majd felnő! |
|
 V
Sápadt holdvilágba
belelóg a bánat.
Felhők penésze
ellepi a tájat. |
|
 V
A Nap hőséggel kartácsol;
A Vihar?
Valahol távol… |
|
 V
Ha vad nyüszít a fák között,
Ha kürt rivall, ha ég dörög,
Ha lány dalol a domb mögött,
S te hallgatod, |
|
 V
Fehér s vörös rózsákat
téptem neki jó párat,
s a kedves sóhajtozott,
csak kékre vágyakozott. |
|
 Sz
Zenghet erdő ordas hangtól,
kürt rivallhat zord viharból,
dombok mögül lány-hang, ha szól –
mint szél, sietsz
|
|
 Sz
Nem értem: kialudni hogyan tudott,
a hír nélküli határtalan becsvágyad,
még ha mesének is tűnt,
mint azt mások szájából hallhattad.
|
|
 Sz
Mindig kell találnunk piciny lélek-sminket,
hogy finom, rebbenős, súlytalan púderrel
simíthassuk bensőnk, ha szipog a Reggel -
mert hasztalan kelt fel vígnak látni minket.
|
|
 Sz
Tűnik az alkony. Száll, száll!
Az este szárnyat bontogat.
A csendben némává válnak a szavak.
Szelíd pillanatok kúsznak lelkembe.
|
|
 Sz
Szeretnék újra szeretni,
álmomban forrón ölelni,
rózsaligetben sétálgatni,
szerelmünkről suttogni.
|
|
 Sz
Ha higgadt fővel jársz, míg más gyakorta
fejét veszíti, s okként emleget;
ha önbizalmad van, s bár más nem osztja,
te kétkedni magadban engeded;
|
|
 Sz
Az álmok legtöbbször szépek,
fontosak, reményben éltetnek.
De néha fel kell ébredni,
teljes szívvel, lélekkel érezni
s akkor rájössz,
|
|
 Sz
Nyisd ki szíved kapuját,
hadd bújjak most beléd,
nem fog fájni, a csudát!
Szerelmesem Te légy!
|
|
 Sz
Ha az élet hozott jót, azok mind a mocsárba vesztek,
Mindenhol csak ellenem harcoltak az eszeveszettek.
Ha az élet hozott jót, akkor rám rontott a szélvihar
És végignéztem ámulva, bénán, hogy minden szétkavar.
|
|
 Sz
Tóparton, a nádasban
nyári éjszakákon béka-szerenádban
élvezz nász-zenét,
szúnyogok zümmögnek, aláfestést.
|
|
 Sz
Jobban érzed, ha sorba fájlalod, ahogy a nap süt,
ahogy a fény ragyog, ahogy kitársz, vagy
becsuksz csöndesen, ajtót, kaput,
elárvult ablakot, és nézed-hallod,
|
|
 Sz
úgy halni,
ahogy ő halt meg egykor:
győzve, vezérként …
|
|
 Sz
Ha téged okolva fejét veszíti
mindenki, ámde te hűvös maradsz,
ha lényed az önbizalom feszíti,
de jogos kétkedést is elfogadsz;
|
|
 Sz
szellős szívem
nyári boldogsága
bennem
akarat helyett
|
|
 Sz
Sír, mint aki eszét vesztette,
s tépve haját döbbenten látja:
tűzben ég el, forrva, zihálva;
az Ég-kapu meg sarkig tárva -
|
|
 V
Részvétet nem tanúsítasz,
léha lett az életed,
szép szavamat régen ittad
fényt jelentett még Neked
|
|
 Sz
Szívemet átjárja az érzés
Szárnyaló gondolatom száll feléd
Simogató, bársony fénye szemednek
Lelkem húrjain megremegnek
|
|
 Sz
Apró áspiskígyó elvarázsolt engem,
dicsekedni véle, a keblemre tettem.
Raktam neki fészket, vettem drága kosztot,
míg a vagyonomból a kis dög kifosztott.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
