|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Harcsabajsza kétfelé áll,
arca szép piros
tésztalapra felragasztott
kerek papiros. |
|
 V
Mindennek megvan a saját helye,
hálójában őrködik a pók,
mint selyemből szőtt világban,
hol próbára teszi a vágy... |
|
 V
nem a tenni-akarásban,
inkább az elindulásban,
nem érzelmek emeletén,
csak a lépcsők szűk sorrendjén, |
|
 H
Rózsakert íze, illata,
A nyárnak egy pillanata.
Fény a napnak édes csókja,
Ingva- ring a rózsa bókja.
|
|
 H
Foggal, körömmel,
kéjes gyönyörrel
harcolsz vélt igazadért, |
|
 H
Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,
A hullámok meg, sokszorozzák… Ezt a gyönyörű mohóságot…?!
|
|
 H
Vesszővel fonták körbe, szomjas gonddal,
hogy őrizkedőn bánjon majd a borral,
a hegyről mindig, ha ideje hagyta,
lecipekedett pár litert a gazda,
|
|
 H
Hallgattam a lelked kedves,
hallottam, hogy nagyon sír
nem lehetsz Te mindig vesztes
egy életen át halom kín!
|
|
 H
Ülök a parton a fák alatt,
magányom vállamra rászakad,
éjszínű kendőmet megkötöm,
rám néz a szél, de ma nem köszön.
|
|
 MM
Ülök a padon,
tudom, nincs pardon.
Csalódott arcom,
fáj vesztes harcom... |
|
 V
Minek sírnak a kövek?
Ha szíved már nem követ.
Felhős felettünk az ég,
Pipacsos a tarka rét. |
|
 V
Megbántott Ő ezerszer
nem tudod, hogy mit tegyél
arra kérlek, ne menj el
élj, hogy újra szép legyél... |
|
 V
Nem hazudhatsz már!
Ma láttam, hogy Neked is fáj,
hogy ennyi ideig nem voltál.
Ma megjelentél és mindent mondtál. |
|
 V
Volt pléhből formált, volt fehér zománcos,...
vagy porcelánedény, az úriféle,
a dolga sem volt túlontúl talányos,
csak éjjel került ez-az belsejébe, |
|
 V
Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem!
Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem.
Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta,
Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta.
|
|
 V
Hogy csak kicsit adni vagy kérni,
hogy kis vízbe kis bor elég;
így élni, így élni, így élni
nem terveztem se ma, se rég. |
|
 H
A verseimnek, mit korábban írtam,
Mikor nem tudtam még – költő vagyok,
Csak azt, hogy vélük, mint szökőkút, vígan
Magasba szárnyalok,
|
|
 H
versíró versenyt hirdettem,
pártatlan zsűri én lettem.
cím: bevándorlók jöjjetek! |
|
 H
Érettek vagytok
“Hivatalosan”;
Álltok még félig-érett-hamvasan,
Vágyaitok a Jövőt csipkedik,
|
|
 Gy.
elragadtatott
hattyúk kis feje
bókol csókkal
a megszentelt, hűs víznek. |
|
 V
Gondolataim szállnak a széllel,
El innen, a messzeségbe,
Hegyek és fellegek felett,
Fehér ruhám fodra lebeg. |
|
 V
A nyugtalanság zakatol,
hamis ígéret maszatol.
Éles látás még lakatolt,
és már semmi sem szavatolt... |
|
 V
Úgy van! Tudom, honnan jöttem!
Folyton lángoló gyönyörben
égek, míg el nem fogyok.
Fénylik, kit karomba zárok, |
|
 V
Végtelen a hegy és a messzeség,
itt hol föld, az éggel összeér,
se határa, se pereme, felülemelkedve
sziklaerőd vár teteje |
|
 H
Ó,Te anya, m'ért szülted Őt?
Kemény, hideg, könyörtelen világ,
sehol nincs egy igaz, jó barát?
Kinek a szíved mindenkor kitárd
|
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
