|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A hajnal hercege
belovagolt a reggelbe.
Várta munka-mániája
a mindennapok palotájába'. |
|
 V
Kedvesem, szeretem a szemeidet,
csillognak, mikor óhajtanak.
szemeznek velem, kutatnak
egy villám gyorsaságával... csak az Ég láthatja,
|
|
 V
Két gesztenyefámra
- hiszed-e, vagy mégse’ -
rászállt két madárka,
pont a közepébe. |
|
 V
Óh, cipőm, kalapom modern,
és kell, hogy új legyen; |
|
 V
Fejünk felett a Nap
tűzgömbbé változott.
Küldött sok forró sugarat,
nyilakkal lődözte az utakat. |
|
 V
Együtt énekeltük kis szobámban,
mikor itt voltál utoljára nálam,
szépen csengett össze hangunk
a szoprán és az alt varázsuk. |
|
 V
Orkán, te féktelen, vad vihar!
Miért bántasz, hagyd abba hamar.
|
|
 V
A lelkem, az a másik,
pötty pipitéren játszik,
szétkergeti a rétet,
a zsenge zöld egészet, |
|
 V
Az én kincsem egy gyermekarc.
Általam a föld szülötte, léte, harc.
Kiszakadt szívem gyümölcse,
Lettünk az élet számkivetettje. |
|
 H
Ha gyengéd lennék, kedvesem,
A lábadhoz tenném szívem,
Citálnám legszebb bókjait,
S elhinném lódításaid |
|
 H
Maga a vágy
hogy szeressünk, érezzünk,
a szenvedély lángjaiban éghessünk. |
|
 V
Ha lágy, és édes a szívem,
s azt lábad elé leteszem,
és lelkem is neked adom,
s hazudhatsz, nem siránkozom; |
|
 V
Megettem a kenyerem javát, ahogy elrendeltetett,
és én még mindég nem értem, mi volt a küldetésem, de
lehető leghalkabban élvezem maradék életem.
Fogadja szeretetem, akit szívemmel megérintek |
|
 V
Alkonyi égen Nap tüze ég,
vérvörös fényben fürdik a lég,
óarany színben ring ma a tó,
hallgat az erdő, néma a szó. |
|
 V
Kérek babát
és hozzá ruhát.
Kérek hintát,
mit tart a faág. |
|
 H
Minden csak rohan, zajong és jajong,
kiegyensúlyozatlanság csapong.
Hová lett a türelem, s kegyelem?
A tiszta harmóniát keresem... |
|
 H
Balaton a magyarok nagy. szeretett tengere….
Ő a nagy tavak általunk szeretett remeke.
Mit nekünk Adria és a Csendes óceán?
Csak álmodozunk Balcsiról… nyár legyen, várván… |
|
 H
em vágyom én semmi másra
csak egy cseppnyi boldogságra
ami elmúlt már, tán' örökre,
nem jön vissza soha többet. |
|
 H
Piros hús és fekete mag,
mézzé érlelőzte a Nap,
messziről is ideköszön
héjáról a nyári öröm,
|
|
 H
Csendesen, derűsen ereszkedett le az este,
a szél csúsztatta a fák között,
messziről, a patak felől hallatszott,
visszhangzott a tehénkolomp az erdő fölött. |
|
 M
Semmi sem történik véletlenül,
csupán számunkra ismeretlenül.
Mindennek van elégséges oka,
tudatlanság hinni, hogy van csoda. |
|
 M
Csendben vagyok,
lelkem vacog,
testem sajog,
néma dalok... |
|
Soha többé nem nézek Rád,
Soha többé nem várlak már, |
|
 V
Amikor rám nyitja az ég
a Balaton nagy, kék szemét,
szél ringatózik a tavon,
sikerül beszippantanom, |
|
 V
A sötétség… oly’ nagyon mohó,
Elnyeli a fényt… így nem bohó.
A sötétség… több mint az árnyék,
Nem érdekli… fény hiány fájjék. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
