|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Jégbilincs kattan pengve,
rian a vékony hártya,
mintha csak ostya roppan
bele egy nagy pohárba. |
|
 Sz
Megfakultak a színek
A tűnő álmok felett
Szívünkben él az emlékezet
A múlt pillanatai elsuhannak |
|
 Sz
Rigó-gyerek ül fa alatt,
Támasza: két szárnya,
Ha nem mozdul, nem repül el,
Ez lehet halála! |
|
 V
Én vagyok az... itten, én!
De lennék én fenomén?!
Ez bizony, nem csak az én vágyam,
Sok ember lenne benne társam…
|
|
 V
Úgy szeretnék, úgy szeretnék,
iramolni, mint a fecskék,
dalolászni könnyű szóval,
röpülni egy pillangóval, |
|
 H
Azt írod, hogy "hosszú" vagyok,
tömörebben kellene,
de én abba belehalok,
füleimnek nem zene!
|
|
 H
A dalt, mely száll, mint megriadt galamb
Vihar elől, a dalt, mondd, ismered?
Ó, ezüstszavú hazai harang
Röpítsd e fényes égi éneket!
|
|
 H
Szenvedélyesen szeretem az esőt,
és szeretek a fűben heverészni,
számban, a fogaim között egy fűszállal,
hogy tekintetemmel elkábítsam, bolondítsam a férfiakat. |
|
 V
A levegő
pasztell színe
felforralja
érzékünket. |
|
 V
Ősz! Zöld fáimat hagyd békén kérlek,
inkább szemem adom neked.
Múlt este a sárga szélben,
térdepelve sírtak fáim, annyira féltek.
|
|
 Sz
Buknak a fecskék mélyre,ős-rianással. Vércsék
köröznek felettük, szállnak szélben, hullanak vérrel...
tollakat áld le a földre az angyal szemében könnycsepp...
Ajh, de siralmas látvány mind ez nyár melegében! |
|
 Sz
Ne szenvedj a bús magányban,
hidd el, van ki érted él,
nézz szét most a nagyvilágban
keresd, kutasd, fényre lépj! |
|
 Sz
*Gyöngyvirágból szőnék fátylat teneked*
Fehér szívedre fonnám, örökös révedésben
élve, halottnak tettetve, néma-magányban.
Szürke homok- arcodra csókolnám sápadt |
|
 Sz
A hajnal nem vörös, de szép citromsárga.
A kelő nap sugara, mint több szál spárga
Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk.
Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk! |
|
 Sz
Miért van az, ami nincs,
mért van az ajtón kilincs,
s mért topog bent valaki,
ha soha nem nyitja ki. |
|
 H
vizek partját sodorja ár
kavics melyet belédobtak
örvényt kavart mára
|
|
 H
Hevül a Nap kora hajnal,
enyhülhetne a fülledt nappal.
Hőség-bőség árad szerte,
izzad a város beton teste.
|
|
 H
Viszockijt először hatvanhétben
Leningrádban hallgathattam én,
Talpig díszben állt a város éppen
Országunknak legfőbb ünnepén. |
|
 H
Fülledt, ragacsos meleg
Zsibbasztóan ténfereg. |
|
 V
A nyár nagyon meleg,
Nap ontja a tüzet.
Fentről rám nevet,
Napozni se lehet. |
|
 V
Ma nem úgy kelt a Nap, - még ég a mécses,
Fénye világítja be fele lelke
Zugát, - (hantra rózsaszál), s még, ha végleg
Ki alszik is, síri csend marad vele. |
|
 V
Lobogó láng perzsel,
kéjelegve büntet.
Lobogó láng melege
simogat, dédelget. |
|
 V
Megérkezett a nagy vihar,
Menetrendszerűen,
Hogy változott meg az idő,
Nézem megrémülten. |
|
 V
Hőség lángol,
barackot ráncol...
Vihar tombol,
barackfát csonkol. |
|
 Sz
Az éj issza az éj páráját,
s e láz emeli fel árbocára a reggelt,
csillagok helyett parázs és a déli fény,
lobbanó tüzei a bőrön, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
