|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 MM
Törd, törd csorba koronáját a haragnak,
Amikor fogak s agyarak egymásba harapnak
És nem hull több szó vagy szitok,
Nem omlik csitulatlan hangok halma, |
|
 MM
És lehet, sőt kell
emberré válni,
galambként szállni,
gúzsból kiszállni,
ébredjünk már fel! |
|
 MM
Elveszek a dzsungelemben,
Elburjánzott rengetegben,
Embermagas szarkalábak,
Szemeim már ki sem látnak. |
|
 MM
Hűség-párban, ha hibád van,
(Az) elfogadás hibátlan...
|
|
 H
Csobban a víz csónakunk alatt,
fölöttünk gyorsan elszaladt a nap.
A napfény elenyészik, a sötét riogat,
a tó elnyeli az utolsó sugarat. |
|
 H
Vékonyka álmok szőnyegén
Szálltam szerelmes képzeletben,
S világok közt bolyongva én
A kozmosz titkait kerestem.
|
|
 H
Egy fénylő pont az életemben,
Világítva biztonságot ad,
Élted a fák is visszhangozzák,
Bearanyozva minden szavad. |
|
 H
Bot, kő, magány nem fájhat így;
a szerelem bús tengermély;
ketyegi, mint óra, álmaid;
Bolygó Zsidó ő, s vissza-visszatér.
|
|
 H
Elküldtelek szép kedvesem,
úgy fáj ez az én szívemnek,
nagyon hiányzol nekem,
kérlek bocsájtsd meg vétkemet. |
|
 H
Eső hull szomorú nyárba;
A tiszta szó mindig árva. |
|
 H
Nyár eleje volt éppen
az órámat pont nem néztem.
Egy nő kikezdett velem
és megragadta a kezem.
|
|
 H
Az elvetett mag kisarjad,
táplálja a talaj,
eső itatja,
szél simogatja,
|
|
 H
A fagereblye, s a könnyű favilla,
a szénagyűjtést álló nap is bírta,
a kasza elébb vékony dalba kezdett,
s a rét magától sorjázta a rendet, |
|
 H
Vissza se nézel, csak feldobod versed,
mondd, talán az élethez sincs kedved?
Mitől e közöny, s mitől fáj a szíved
írni nem érdemes, azt mondod, minek?x |
|
 H
Szerelmem, a pipacsok beszínezték a földet,
a természet piros, és nagy a tűz körülöttünk,
mélyen érezhető mikor a szél dúdol,
talán kellemesebben játszanak a pillangók. |
|
 H
Már akadozik a tekintetem,
vajúdó döntés feszíti lelkem,
bár lehetne zökkenőmentesen
az egészen már csak úgy túl lennem... |
|
 H
Önbizalmad van!
Versíró tudásod, van!
Poétacsillag!
|
|
 H
Gyönyörű holdsugár, ragyog fenn az égen,
talán még az éjjel, eljöhetsz te értem.
Könnycseppként az érzést, szívedben rejtetted,
egy parányi gyertyaláng reményét vesztetted. |
|
 H
A napfénytől fürdetett víz partján állok,
és a vízi tündérek táncát álmodom,
bájosak, mosolygósak, elbűvölnek,
zöld leveleket hordanak deréköveiken.
|
|
 H
Azt hittem, hogy ez a mai zápor
elmos mindent a tegnapi rosszból,
tiszta égbolt, néhány bárányfelhő
látványától jókedvem is megnő.
|
|
 H
Ágak között bú lapul,
könnye szomjas útra hull.
Lopva leskel - úgy figyel,
bágyadt testtel bújik el.
|
|
 H
Üres az agyam!
szivacs a ködben…
- s még ott sem látszik! –
betűözönben
|
|
 H
madár fészkel fenyőfámon
körbe napnak fénye ragyog
szellőtől lebbenő ágon
csőrével „tyü-tyü-tyü” csacsog |
|
 H
előttem toll, üres papírlapok,
agyam fészkében szép gondolatok.
|
|
 H
Anyám, ha bántott és szidott
aprónyi, rosszkölök koromban,
lelkéből tarisznyát adott,
hogy induljak világgá nyomban, |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
