|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Magból lesz magonc,majd suháng,
Teste,lelke földből cseperedik,
Megtelve rögös ízekkel,
Melyért férfi vágya epekedik. |
|
 H
Ki érti meg, az igaz csodát
Ha két ember szereti egymást
Igazán akarja, szívével várja
S ha teljesül álma, Világra jön |
|
 H
Előtteme csodás világ,
mögöttem a ködbevesző múlt.
Lábammal most a jelenre hág.
Az én egem fölém borult. |
|
 H
Tudom én, ha nem is mondjátok,
Hogy panaszom unalmas, régi,
A nagyobb rész megmosolyogja,
A többi meg tán meg sem érti. |
|
 H
Átéljük őket,
sorsunkhoz kötődnek.
A szenvedély boldogság keresés,
célja vágyott teljesülés. |
|
 H
Apánk fáradt, lépte lassú,
élete árnyéka hosszú,
emlékezése hiányos,
lyukas a múlt, már nincs jelen, |
|
 H
Elnézem őket: mily buján virulnak
A sírkeresztek csöndes erdején!
Kertté varázsolták a gyász tanyáját —
De bennök eltitkolt bút érzek én. |
|
 H
Ó ember! Figyelj!
Mit mond a mély éjfél nekem?
«Aludtam, aludtam,
mély álmomból felébredtem: - |
|
 H
A Nap ma ismét kisütött.
Fénye a várost beragyogja.
Minden árnyékot eltörölt,
fényt vetett a titkokra. |
|
 H
Izzik a nap, nagy a hőség,
nem bírom már, kivagyok,
hiába a drága roló,
rajta a nap beragyog. |
|
 H
A szülői ház haza vár,
emlékképem rég kopott már.
Fodros felhők kéklő égen,
virágillat száll a légben.
|
|
 H
Büntetést kaptam vagy jutalmat,
mikor lelkemhez testet adtak?
Öregen ezen töprengtem.
választ nem leltem. |
|
 H
Aztmondják, hogy elmúltak az évek.
Igen, elmúltak, de még most is élek.
Azt mondják, hogy nem sok lehet vissza.
Igaz! De mennyi, azt senki sem tudja! |
|
 H
Nyugdíjba ment ma a
Vitalij nagypapa,
S már a nyugdíját is
Át ő otthon veszi.
|
|
 H
Késsel váj lelkedbe a tél,
Fagy hordja messze vágyaid,
Nem számít merről fúj a szél,
Gyűröd vetetlen ágyaid, |
|
 H
Kerestem egy házat ahol
valamikor születtem,laktam,
ahol mindenki hozzám nőtt,
mint almafánk a ház előtt.
|
|
-23006974909_6a6499e4ab_o-Barn_swallow_(Hirundo_rustica)_Suikerbosrand_NR-Gauteng-South_Africa(Flickr-Wikimedia_Commons-Derek_Keats-CC-BY).jpg) H
Mondd, a múlt tavaszra még emlékszel?
Bennem él, mikor meglelted fészked.
Lám, most kikelet van, s itt vagy újra,
rút sebeim végleg begyógyultak. |
|
 H
Szerelmeket és vágyakozásokat hordtam,
Nem akarok többet mondani a világnak...
Csak a Magasságos ítélkezhet felettem
És lelkiismeretem, az a sajátos bánat. |
|
 H
Nézd a föld száraz, szomjazik,
éltető víz nem gyöngyözik.
Madár dala is halkul már,
csőre tátong hűs cseppre vár. |
|
 H
Dörög a szívárvány- hártya,
búzavirág vacsorára.
lelegeli a tehénke,
kékszínű teje lesz estére. |
|
 H
Léptemet az éjszakában elhagyatott helyeken hordom,
Ahol az útnak kövei fényesek a csillagoktól.
Isten a világ fölé hajlik
És a csillagok beszélnek egymásról. |
|
 H
Reméltem a madár elrepül,
énekelt egész nap egyedül.
Házam előtt telepedett le,
mintha várna valami eledelre. |
|
 H
Július volt, derűs, kellemes reggel
most is, mint mindig. Elsőként a kedves
kis madáretetőt töltöttem tele,
s hamarosan megjelent egy cinege. |
|
 H
Szerelemvágy
Néha úgy fáj az árva magány,
vágyik a szívem társa után,
dallal is hívná, mint a madár, |
|
 H
Gyerekként még vonatoztál
csúsztál, másztál, szánkóztál.
Később már bicajoztál
barátokkal sétálhattál. |
|
|
|
Ma 2025. április 22. kedd,
Csilla, Noémi napja van.
Holnap Béla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
