|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Út? Idő mosta,
Előttem köd. Sehova.
Jé, hová mennék?
Nincsen semmi véletlen, |
|
 H
Szívem lehűlt, kelletlen érzés benne,
Rideg világon át így utazom,
Az ősz lejár, s a holt táj vastagon
Beburkolódzik nyirkos ködlepelbe.
|
|
 H
Már decemberről pityereg az ég,
A köd az égen álmos szemfedő,
Sír a Jövő.
|
|
 V
Utolsó kis sárga levél
hintázik az ágon,
könyörög a szélnek,
még egy kicsit várjon. |
|
 V
Csak egy csepp vagyok,
végtelen tengerben,
rebbenő pilleszárny,
fülledt reggelen, |
|
 V
Ha már hó fedi a kinti a tájat,
bensőmre telepedhet a bús bánat,
Végtelen, fénytelen éjjelen,
S nem közeleg az álom a szememre, |
|
 MM
Lila szemekkel szemlélem a világot,
Amerre csak nézek, látok jó sok barmot.
Van köztük szép magyar tarka,
A többi meg; szürke marha. |
|
 MM
Adventi várakozás,
való és álmodozás,
gyertyaláng, fenyőöröm,
jégszirmok fagyott rögön, |
|
 MM
Utam javát az idő elmosta,
előttem köd, nem megyek sehova.
Már nem történik semmi véletlen,
régi nóták csengenek fülemben. |
|
 H
Ó, ti elsők, kíváncsiak, jámbor lelkek!
mézes szóra-hamisságra bűnbeesők,
gondébresztők, gyámoltalan emberek.
Nagy az Isten, bizodalma bennetek,
|
|
 H
Versedben lennék gyöngybetű,
kupádban mézes bor, nedű,
szomjadat oltó dús ital,
szívedben dúló tűzvihar,
|
|
 V
Karácsony csillaga így is hívják a kertészek
De rövid életre szabott mint a tiszai kérészek.
|
|
 V
Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak?
Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak? |
|
 V
Kis fenyő koszorún Advent-gyertyák gyúlnak,
a szívek ajtajai szélesre tárulnak,
helyet készítenek a Kis Jézusnak. |
|
 V
Piknik az Élet-fa alatt;
Örömre ok mindig akad. |
|
 V
Milyen hitetlen mosoly szalad szemeidben,
mikor megközelítelek és búcsúszóval elköszönök.
Túl gyakran csináltam ezt,
természetében áll e cselekvésnek, |
|
 V
Volt, mikor oly boldog voltam,
a bőrömből, majd kibújtam,
de már rég volt, itt hagyott,
azt hittem, hogy meghalok. |
|
 V
Mennyi eszed van?
Tanultad? Örökölted?
Mért nem használod? |
|
 V
Kábítás vibrál szemeinkben.
ez a világ már élhetetlen.
Hiába vívjuk harcunkat,
mások nyúlják le hasznunkat. |
|
 V
Csak fogytok egyre, frontot járt csapat,
A testben még szilánk, s enyész erőtök…
Sietnetek nem kell – nem is szabad –
Testvéri sírba, ezredbéli hősök! |
|
 V
a pillanatért
ahogy karjaiddal átölelsz
és ölelsz és ölelsz
mindeneddel |
|
 V
Olvasók, bárkik is vagytok,
kérlek, verseimet ne olvassátok,
mert száz év múltán,
egy szál virágot sem nyújthatok, |
|
 V
Táncot járva élni jó,
boldog is a szép Babett,
arcán rózsa, piruló,
huncut kis szüfrazsett...
|
|
 V
Az idő ködtengere mögött megbújva,
Lelkemben mégis újra és újra,
Tisztán látom arcod és mosolyod,
S azt, hogy jössz felém és a kezemet fogod
|
|
 V
Színevesztett boldogság pásztora,
köddé foszlott gazdagság lábnyoma,
aranyló álmok igéző tábora, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
