|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 MM
Fáradt napfény ősz derekán,
A vén Idő: gőgös kagán.
|
|
 MM
Gyertya és mécses.
Koszorúk és virágok.
Emlékezni kell!
Folyvást gondolok rátok,
Szállnak az imádságok. |
|
 MM
Valamikor sok, olykor pont elég
Néha jól, is van, néha túl kevés
Lefagyott aggyal, átéled a szép regét
Elvétve némán, hol dallammal esetenként |
|
 MM
Mi együtt vagyunk,jóban rosszban,
az egyforma dolgos hétköznapokban
|
|
 MM
Megint este van, a szél is elfáradt,
takarója alá bebújik a Nap.
A sötét kúszva mászik fel az égre,
vasárnap lassan átsétál hétfőbe. |
|
 H
Egy bálon ismerkedett meg a szép fiú
És a gyönyörű,mosolygós arcú leány.
Az első tánc alatt egymásba szerettek,
Legalábbis így érezte akkor a leány.
|
|
 V
Mindennapos zsákjával jelentkezett
ez évben is a tündéri tavasz, s várván
mily boldogok legyünk, csak ez kellett,
mintha csak az első tavasz jöttét látnánk. |
|
 V
Káposztát reszelt, rétesbe valót,
a torzsáért álltam oda,
s nem akartam érteni a szót -
azt mondta fáj a feje, a foga, |
|
 V
Halottak napján elmegyek a lakhelyetekre
Viszek virágot és gyertyát gyújtok, kedvetekre…
Kinél-kinél sírok, máshol ejtek száraz könnyeket,
Ott érzem... a nagyon lassan múló, nehéz perceket, |
|
 V
holtak ünnepe
áhítat, emlékezés,
csend, virágok, fény |
|
 V
A régi íz még ott lapul ínyemben,
úgy tapadt bennem örökösre, mintha
a végül is – szeressem, ne szeressem,
játékból lépne gyereknapjaimba, |
|
 V
A temetők krizantén illatot lehelnek,
márvány kövek közöttí kószálnak a lelkek.
Fájó szíveket szorongat a bánat keze,
sebeket szakít fel november eleje. |
|
 H
Egyszer a nagyit láttam egyik este,
zsebéből kulcsot vett elő,
staférung ládáját kinyitotta, s kivette
ifjúságának olcsó kölni illatú szoknyáját, |
|
 H
Fent az Isten, lent az ember
Kérdezem, hogy vajon ki nyer?
Aki fent van, az csak nézi
Soha, soha meg nem kérdi.
|
|
 H
Írhatnék számos tündérmeséket
könnyesre sírnád rajtuk a szemed.
Rímekkel bőven, nem sajnálva ez éket
mert milyen az a vers, mely nem hord rímeket...
|
|
 V
Esztelen szárnyak vad suhogása -
alkonyi csendre robban a zaj,
éji időnek furcsa tusája,
fülsiketítő égi ricsaj.
|
|
 V
Taníts meg, mivel kezdjem először,
vagyis, más szóval mondjam mindenkinek:
Hogy milyen kék az ég, mi szemedből előtör,
és hogy oly sok világ bennünk csillan, ilyen. |
|
 V
Halottak napján
Megyek a nyughelyükhöz.
Szeretet gyertya. |
|
 V
Hallom: Százhuszonöt éve,
Van Párizsi Moulin Rouge,
Emlékem a múlt időbe,
Ötven évre visszahúz! |
|
 V
Hullanak a falevelek,
(hullanak az életek...) -
fejemen ül kettő-három,
elkapok egy fényeset. |
|
 V
Bordó bársonyba kötött könyv
fedőlapján fekete foltok,
viasszá pecsételt könny.
Sárgult lapjain emlékek fénye, |
|
 V
Gondolj rám kedves,
ha már nem leszek,
én is emlékezni fogok Rád,
ha itthagytál örökre engem. |
|
 V
Állíthatod e vekkered
előre, vissza százszor,
mert dél az mindig délben van,
és halál van halálkor. |
|
 V
Folyvást hullik a levél,
Feltámadt az őszi szél.
Magasodik az avar,
Kis ibolyát betakar, |
|
 V
Játszom az idővel, tekergetem,
közben ujjaim közt kifolyik
néhány homokszem. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
