|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Gy.
Monoton a csend,
Pihen az idő,
Csak, egy pillanat,
És itt a jövő, |
|
 Gy.
Boldogság szigetre terveztem egy utat,
oda kell érnem mielőtt a hajnal hasad.
Ott már várt ifjú szerelmes énem,
pezsdül vérem, feléled szenvedélyem. |
|
 V
Bomlik az elme vad ragyogással
szerelem-féltés és kínhalál.
Egy, csak az ember, ki senki mással
megegyezésre már nem talál. |
|
 V
Mikor elment mellettem a kedves,
talán még emlékszik, nem is oly régen,
lépte gyors volt, surranó, csendes
szoknyája könnyeden érintett éppen.
|
|
 V
Itt vagyok. Itt vagyok. Oly számtalan seb heged,
Könnyfodor zúgó patakjára apály tapad,
Midőn tündérek táncaként köröttem nevet
S bennem legbelül énekel csitító szavad. |
|
 Gy.
Modellszakma jól fizet,
híres szépségversenyek,
győztesei sztárok lesznek,
ha nem nyernek, irigykednek. |
|
 Gy.
Életem céltalan,nézd,magányos vagyok.
Ruhámat elvitted,meztelen vacogok.
Életutamon ez utolsó állomás,
Könnyeim peregnek,de már nem várok rád.
|
|
 Gy.
Nem küldenek több pénzt tanulásra,
oldjam meg magam, álljak munkába.
Életemet a hír úgy szájon vágta,
hogy azóta mintha a fejem is fájna. |
|
 Gy.
Előttem úttalan út halad,
A jelenem, fut, sőt tán' szalad.
Ahogy odaérek, téblábolok egy útelágazás mentén,
Nem tudom, hogy botorkáljak-e új úton, járhatatlan mezsgyén, |
|
 Gy.
Az ősz elvégzi munkáját,
átfesti a lombruhát.
Míg a széllel kergetőzik,
az ágak között elidőzik. |
|
 V
Örökifjú Októberben
Remény lakozik a Csendben. |
|
 V
Mikor első versem jó Anyámnak felolvastam,
azt mondta: Fiam, ez egy szép költemény,
azt hittem, hogy nyugtalannak fog hívni,
de szemében egy könnycsepp volt ... a remény.
|
|
 V
De a szívem hű és szeret ,
Nagyon szeretem az embereket !
Imádtam a drága szüleimet,
hiszen Ők adták szívemet,lelkemet ! |
|
 V
Ázik a szívem a bíboresőben,
alkonyi fénynek a vére csorog
- mennyire fáztam az árva időben -,
bennem a tűz heve újra lobog. |
|
 V
Döbbenet van bennem, hinni sem akarom,
Nekem, akinek ez legnagyobb vagyonom!
Egyre többen vannak, kik ezt nem ismerik,
Mert egyes-egyedül, magukat szeretik! |
|
 V
Nem örökzöld az élet fája,
Ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik.
Ködöt borít a tél a tájra, |
|
 V
Pomádés szerelem komédiája,
te felesketsz minden süketet, vakot,
kinevetsz és megvetsz, ha úgy akarod,
küldj, s foglyodként megyek máglyahalálba.
|
|
 Gy.
Már nem simogatsz,
tüzed sem melegít fel,
fénytelen napom.
Vígságom mulandóban,
most veled szomorkodom. |
|
 Gy.
Mit érzek, nem tudom, a szó
Hallgat, vele ki nem mond ható.
Vágy, a gondolat bennem él,
Mit soha nem visz el a szél. |
|
 Gy.
Szelek fújják a színes levélkéket,
az ősz a nyarat elkergette végleg.
A tóra csendben ráfeszül az este,
szemem a befutó hajókat leste.
|
|
 Gy.
Hogy magányos vagy, attól ne félj,
Mert a csend hozzád mindig beszél…
Beszél neked az a múltról, az elmúlásról,
Beszél neked szépről-jóról és minden másról. |
|
 Gy.
a Tó felett
Éhes sirályok kószáltak,
hattyúk úsztak
Mint a nyári hőségben,
|
|
 Gy.
Kint pár vadréce úszkál,
s a nádszálakon csúszkál,
mint csillogó, falat fény,
a kora őszi napfény,
nagy víz babrál örömmel |
|
 H
Hollók zajongnak: „Kár, kár, kár!
Amott ki áll, amott ki áll?
Nem félünk tőled, nem félünk tőled,
A szemüvegedtől meg főleg.
|
|
 H
Lehullott a fáról, a sok színes levél,
sárga, vörös és majdnem fehér,
zizegnek a talpunk alatt, fúj a szél. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
