|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Gy.
Hiányzol, mert nem hallom a hangod
Hiányzol, mert nem látom a mosolyod
Hiányzol, mert nem nézhetem a szemed
Hiányzol, mert nem érinthetlek
Hiányzol, mert nagyon szeretlek |
|
 Gy.
Valami furcsa érzés tört rám az éjjel,
Egy sokat ígérő,rejtélyes gondolat.
Nem hagyott aludni,felkelni késztetett,
A hold ragyogott,utamon ő vezetett.
|
|
 Gy.
Úszok az árral, sodor magával,
hagyom, hogy vigyen.
Te nem vagy sehol,
kereslek mindenhol. |
|
 Gy.
Szép ez a reggeli fény,
csak érzékelem még !
De már simogat,becéz
már a szemembe néz ! |
|
 Gy.
Keresed az életed az életben?
Keresed a létedet a létedben?
Keresed a boldogságod az életben?
Keresed az értelmet saját létedben… |
|
 V
Szilencium,
csak az inga veri fel a csendet,
szilencium,
éjfél után a napot feledem, |
|
 V
Az ősz az erdőn rám susog,
Tengernyi szem, levél potyog
Az ágak gyöngysoráról rőten.
De mégis, bár a fájdalom |
|
 V
A szemed éles, tiszta még,
s féltett titkait az ég,
rubin ajkadban rejti el,
S amíg csak vagy, s létezel, |
|
 V
Sok Emberi szenvedést tapasztalok,
Ezek mind borzasztóan fájó gondok,
Rengeteg Ember szenved ebben a világban,
Egy részük még meg is hal tucatnyi helyről vérző, sebző fájdalmában, magányosan.
|
|
 V
Szerelmem, gyere a zöld rengetegbe,
hol a források sírnak a völgyben.
a szikla is készen áll, hogy legördüljön,
ott fenséges a mélysége a szakadéknak. |
|
 V
Egy ismerősöm kért, költői estjén
A sok közül, mit írt, adnám elő
Nehány szonettjét… Nos, megtisztelő,
S a műveket is általadta rendjén. |
|
 V
Mókus Marci becses nevem;
légtornász lett énbelőlem.
Fáról fára ugrálgatok,
Farkammal egyensúlyozok, |
|
 V
Alattomos szél támadt
csavargatja a fákat -
zör'gve hullnak levelek
Ég a Földdel enyeleg.
|
|
 V
Varázslatos egy nyár éjszaka volt.
A csillagok oly 'bűven ragyogtak.
Fényük meghitt volt és mámorító
Egyben szelíd s,buján-kihívó. |
|
 V
S míg a tűnő napfény hajunkra
még októberi aranyport hullat,
szívünkre rőt palástot dobva
a vén Idő csak röpke percet szánhat, |
|
 V
Tűnik a hőség,
múlik a nyár,
őszi e szépség,
színes a táj; |
|
 Gy.
Borús élete egyetlen felleggel sem homályosította
Az öregúr arcának ragyogását, |
|
 Gy.
A vasaló ráhasalt egy ingre,
tüzes talppal simította, szinte
falta, fel-le mozgott rajta.
Élvezettel tapogatta,
ujját, mellét simogatta, |
|
 Gy.
Úgyis tudom, hogy szeretsz,
elárulja a szemed kékje.
Nem lehet becsapni engem,
még, ha mást is érez szíved! |
|
 Gy.
A várakozás,
a vágyakozás,
megölte bennem
zsenge szerelmem. |
|
 Gy.
A szó a lélek hírnöke.
Szívcsakra és szívgyöke.
Fényben érő mandala
felvértező dallama. |
|
 Gy.
Tegnap sétáltam, kéz a kézben
az úttal, hogy űzzük az időt,
már fákon ült a néma végzet,
míg bennem a szó magánya nőtt. |
|
 Gy.
Múlt voltam, jövő leszek,
neked s veled,
s ha magam néha nem lelem,
dörgőn ébressz,
szavad legyen intelmem. |
|
 Gy.
Te vagy a mindenem,
áruld el most nekem,
biztos,hogy jó velem? |
|
 V
A megélt Világ-kocsmában
érthetetlen esték
növekedtek mint sírás,
belemerülgettem |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
