|
 Vendég: 60
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Az álmain reménykedő vagyok csupán,
ki égni mert pokol tüzén hitéért,
akit sötétedő jövője hajnalán
kemény bakója vérpadára kísért. |
|
 H
Nem egy perc, de már évek, Nusi!
Igen hiányollak, kis Husi.
Elmentél, itt hagytál,
Búcsú! Nem fáradtál… |
|
 Gy.
Ha jól megfontoljuk a nap elenyésztét,
Melly olly gyorsan éri fényessége vesztét!
Ebből vegyél példát ember életedről,
Ez int hathatósan mulandó végedről. |
|
 Gy.
Kevély, s a háborúra kész
kalandorok között miséz,
az Istenét elűzte,
rohanva végzetébe már, |
|
 Gy.
Ó, ostobák! Megéltem én
Már egykor szebb időt:
Fülem dicsérték, s pálma várt
A lábaim előtt! |
|
 Gy.
Nézem, méh
Épp’ virágport gyűjt.
Enni kell. |
|
 Gy.
Alfőld volt a kedvence,hol betyárok
nótáit szépen csokorban énekelte.
Árvalányhaj,pipacs kalapjára tűzve,
alföldi szép lányokra emlékezve. |
|
 Gy.
Oly szépen zengett a melódia,
hogy ropta a krókusz s ambrózia.
Lelkünkben bimbó pattant, rügy fakadt,
szívünkben remény s a tavasz hasadt.
|
|
 Gy.
Te rám nevetsz, aranyakat csorgatsz le ujjaidról,
majd ölelésre tárod a karod,
pedig nem kellek neked:
se barátnak, se szeretődnek, se fiadnak. |
|
 Gy.
Az út porán magányosan barangolsz,
kutatva mérgeid mohón kiittad,
de mind, amit reád emelt a rút sors,
a kőszíved miatt lazán kibírtad. |
|
 Gy.
Emelj nekem selyembe vont
Tribünt, lilát, rá prémeket;
Véss gerlét, gránátalmafát,
Rá pávát, s farkán száz szemet; |
|
 Gy.
Szerelem kavarog,
Eluralja létemet.
Kitölti a lelkemet!
Szerelem kavarog, |
|
 H
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon. |
|
 H
Szomszédomban élt egy férfi,
akadtak nő-kalandjai...
Kétszer is megházasodott.,
emellett szeretőt tartott. |
|
 H
A vánkosomra ősz fejem lehajtom,
kifáradón a rengeteg gonosztól,
be nem jöhet ma senki már az ajtón,
hol angyalom reám vigyázva posztol. |
|
 H
Nem szégyellem, nem is bánom,
Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
S hazám földén túl se jár; |
|
 H
Néró volt a birodalom nagyja,
Ki családját brútul legyilkolta.
Hogy takarja bűnének tudatát
Felgyujtotta egész Rómát. |
|
 Gy.
Hová szelelt a béke íze innen,
mivé fakult, a csöndje merre jár ma?
Rohan velünk a gyorsuló időben,
remegve, félve háborúra várva. |
|
 Gy.
Egy csalogány napokon át
Dalolta végig faluját,
Nem némult el előző este,
S nem, mikor jött a naplemente, |
|
 Gy.
úgy fájnak az emlékek,
amelyek téged idéznek,
mikor ziháló melled eszeveszett
taktusban vergődött |
|
 Gy.
Rózsa illatok,
Meg még orgona is kezd!
Újuló napok… |
|
 Gy.
Ha madár lehetnék, repülni tudnék.
Széttárt szárnyakkal felemelkednék,
mély tenger felett, magas hegyek fölé,
szabadon szállnék, mint a szél. |
|
 Gy.
a baromfiól tetején
a vén kakas, furfangos és merész.
Megállt egy róka lenn,
a hangja, mint a méz. |
|
 Gy.
A helyett, hogy sírnék, öreg, balga lélek,
Kinek az élettől nincsen mit reméljek.
A'helyett, hogy írnám a végrendeletem,
Íme, bolondmódra lantomat pengetem. |
|
 Gy.
Megannyi éjszakámon át forogtam,
idézve arcvonásaid remegve,
karomba visszavártalak, titokban
szerelmem égető öled kereste. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
