|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren,
Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen. |
|
.jpg/440px-Mosaic_of_Justinianus_I_-_Basilica_San_Vitale_(Ravenna).jpg) H
Feltettem versemet,remélve
tetszeni fog mindenkinek.
Tapasztalatom megingot mikor
a versem vágóhídra jutott. |
|
 M
Lélekben veletek leszek és én is mulatok,
Nagy poétaölelést mindenkinek kiosztok.
Maradok itthon, csak nem lepnek be a legyek.
Sorsom a gaz, nem engedte, hogy most ott legyek. |
|
 M
Befészkelem magam, mint benne a hullám,
magamat szorítom, összehúzódok,
engedem, hogy felhörpintsen,
mint habot a lyukacsos habkő
|
|
 M
Ünnepélyes csoda az ég boltja!
Kékes színben alszik a vidék…
Miért fáj a szívem, mi a gondja?
Bánkódik tán? Vár valamit még? |
|
 M
Nekem úgy tünik, hogy valóságos vagy,
kemény eső, törékeny felleg…
édes régiségem,
egy jövő századból. |
|
 H
A derengés kemény,
Hajnali a napfény!
Vélem, hogy ma tán' újabb világ lesz,
Erre a felhőtlenség jól rátesz. |
|
 M
Ó, bár lehetnék egy erdei virág,
Szélben repülő partifecske,
Hogy feledjem csak egy másodpercre-
Hol vagy és én hol vagyok.
|
|
 M
Magányon nincs dolmány,
Minden foszlány,
Vagy dágvány? |
|
 M
Mese nincs, ezt a csontot nem lehet lerágni, mert már régen elporladt,
Mese nincsen, mert én igyekeztem, de életem, eleve elrothadt.
Mese, csak a mesében van: éltet élő nem irányíthat, |
|
 M
Emlékszem egy régi szép nyárra,
hangosan nevető, bohó ifjuságra.
Valamikor volt,vágyó szerelemre,
arcokrol legördült,könnycseppekre. |
|
 M
Este, már jó sötétbe,
Túrázunk az erdőbe…
Kuvik sötétben is lát, egyedül, csendben ő figyel minket,
Majd szem elől téveszt, mert a faárnyak ölelnek át minket. |
|
 M
Mielőtt még magába szívna az alvilág,
itt van a kezemben egy csokor virág.
|
|
 M
Hát
Minek
Féljek én? |
|
 M
A vihar közeledett meghajlíthatatlanul,
Miránk félelem ömlött elfogadhatatlanul…
Miért ez? Bámultunk filozófiátlanul,
Aztán már csak szidtuk, heveny bárdolatlanul. |
|
 H
"Szegény játékmaci vagyok, régi gazdám eldobott,
szeméthegyek között élek, nem mondom, hogy jól vagyok!
Lábaim a földben vannak, köröttem a sok kacat,
forrón süt a napsugár rám, s ha jó egy szél, az csak "kacag"! |
|
 H
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék. |
|
 H
A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra…
A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa.
A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata. |
|
 H
Életünk szépen elvonul
és lassan feledésbe vész.
Szemünkre sötét árny borul
s lelkünk a messze légbe néz. |
|
 H
Szép s jó gondolatot, már hiába írok,
gyakran olvasatlanok maradnak a sorok,
időnként, mégis, mégis tollat ragadok,
írok, szenvedek, szeretek, ilyen vagyok. |
|
 M
A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére! |
|
 M
Meglátszik éjsötét, világtalan éjen,
feltűnik csillagok közt, csodálatosképpen.
Lelkünk egyesül ott, és szívünk eggyé válik,
így lesz a kettő fél, egy egésszé máris. |
|
 H
Városban nőttem fel,fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt a járókelőkbe.
A nép hegyén,hátán a proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom. |
|
 H
Lásd a létet,
De hova lépjek?
Hogy úgy éljek,
Ami nem zavar téged. |
|
 M
Szemben a vad zabolátlansággal, mint véggel,
Szemben az előkészítetlen rögtönzéssel,
Valamint, meggondolatlan vakmerőséggel! |
|
|
|
Ma 2025. május 01. csütörtök,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
