|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Ne hidd, hogy vége van már
most jönaz új kihívás.
Ami majd még mireánk vár,
még nem volt. Ez egészen más. |
|
.jpg) H
Hajnalodott a Sziszi tavon,
dércsípte fák,bokrok egy soron.
Ködöt figyeltem lassap párolgott,
túloldalon egy őz rám pislogott. |
|
 H
Akarod, hogy együtt legyünk?
Hatvan éve együtt megyünk,
vitatkozunk, veszekedünk,
két gyermeket felneveltünk. |
|
 Gy.
Szerelmem ragyog érted Brigi!
Bízok, Te vagy ki nem felejti…
Ez Valentin-napunk,
Mi boldogság-kapunk…
|
|
A csókod íze már maródi emlék,
omolva számban olykor összefut,
az Istenemre, még utána mennék,
de jól tudom, belőlük egy se jut. |
|
 Gy.
Ha néha olyan napjaim adódnak,
Mikor lakomban rend van, békesség,
Kedves fotóját nézem át azoknak,
Kik eltávoztak már örökre rég. |
|
 Gy.
Szivem tied! De el ne bízd magad.
A hiuság rajtam meghiusúl.
S bár tenger kéjt árasszon ajakad,
Szerelmes szívem abba mégse fúl. |
|
 H
Egy kőbe kapaszkodok.
Alattam a Földgolyó.
Az űrben vagyok,
eleven űrhajó |
|
 Gy.
A fáimon kopár az ág is,
körötte fáj a szürkeség,
ledobta már levélruháit,
a földre szórta szerteszét. |
|
 Gy.
Gondolatom rajtad jár Berta!
Úgy szeretnélek, ez már csoda.
Kellene, itt legyél,
Akár itt élhetnél. |
|
 Gy.
Szép sugáraidtól
El nem alhatom,
Mégis éber kínnal
Hozzád álmodom; |
|
 H
Életviszonyaim mindig olyanok voltak, mint egy rakás istállótrágya,
Belül meleg vagy inkábbul forró, de kívülről büdös, ilyen az állaga...
Életviszonyaim mindig olyanok voltak, mint egy rakás istállótrágya. |
|
 H
Háborúnak vége bekerítve
vagyunk a vár körébe.
Mi lesz velünk senki se tudja
muszka vinne Szibériába. |
|
 Gy.
Régóta kereslek, régóta várlak,
magam mögé gyűrtem az időt,
hogy találkozzam veled
a lét semmibe nyíló kapuja előtt. |
|
 Gy.
Üres fohász a békevágy,
ha ordasul keresztbe vág
a gyűlölet hatalma,
ha nem feledve vélt okod |
|
 Gy.
Oh be szép az élet
Újra ébredése!
Éj után a fényes
Hajnal érkezése! |
|
 H
Már arrafelé is őszül, ahol
a szabadság zászlai hullanak,
lobogó vér fut parázs avarra
s alatta rémülten fészkel a mag; |
|
 H
Már belevész ez a nyár az idők rohanó folyamába,
távoli fényei múlnak az ősz peremén a hevének,
szívem alig ver, a lelkem a szél darabokra cibálja,
és belehalkul e búba az ajkon az édeni ének. |
|
 H
Hah! Meglepett egy nagy-méla érzés,
Hogy nem is fájna többé a sértés,
A seb, amit a sorsom rajtam ejtett,
Boldog az, aki mindent elfelejtett... |
|
 H
Kristálytiszta volt az égbolt,
Hold fárdtan bandukolt.
Csillagok vetélkedtek egymással,
fények gyönyörű káprázatával.
|
|
 H
Hogy szerettük egymást – kétségtelen,
Hogy szeretjük egymást - ebben egy kicsit kételkedünk,
Mert talán az unalmas ostobaság
Megmérgezi lelkünk. |
|
 Gy.
Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn… |
|
 Gy.
Vajon mi tartja szárnyadat
emelve fellegekbe,
a csőrödön nehéz lakat
miért lifeg keresztbe, |
|
 Gy.
Majd élünk jó soká, gondoltuk,
De balgán kezdtünk, köztudott!
A napjainkat tűnni hagytuk,
A Vég – eszünkbe sem jutott! |
|
 Gy.
Mint a szerelmes boldog álminál
Tündér-alakká lesz bálványa képe:
Úgy lebben olykor a müvész elébe
Teljes tökélyben a szűz ideál. |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
